fbpx

Stresszevés és én – 1:0 a zabálás javára

Hihetetlen, hogy a koronavírus képes még ezt is tovább rontani...

Nem ismeretlen számomra az érzelmi evés, azaz a stresszevés fogalma. Jó barátok lettünk már az évek alatt és mindig életem legfontosabb pillanataiban tűnt fel. Eddig azonban egy-két hét megadás után mindig búcsút tudtam mondani neki, ellenben most még mindig nem látom az alagút végén a fényt.

Ha te azon szerencsések közé tartozol, akik nem egy tégely fagyiba temetik a rosszabb napjaikat, akkor hadd áruljam el, hogy miért is olyan nehéz ezzel a fajta jelenséggel megbirkózni. Nálam először mindig alattomosan támad: „Ezt most megérdemled!” felkiáltással álltam neki egy zacskó chipsnek vagy egy tábla csokinak, ha már végleg besokalltam a tanulástól vagy a munkától. Viszont ezek csak átmeneti örömet okoztak és később azon vettem észre magam, hogy ólálkodok ki a konyhába a következő áldozatomért, ami szerencsére eddig sosem volt, hiszen túl lusta voltam nagybevásárlásokat megejteni.

Viszont most, hogy én is betáraztam kajákból az önkéntes karanténom idejére, minden megváltozott. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy képes lennék kienni az egész kajás szekrényt, hiszen folyamatosan stresszelek valamin. Eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább! Ha te is ilyen problémákkal küszködsz, akkor most elárulom, hogy én milyen tippek mentén próbálok meg változtatni ezen az elsőre kilátástalannak tűnő helyzeten:

Tervezés, bevásárlás, főzés

Először mindig megpróbálok olyan fitness és egészség témájú Insta oldalakat böngészni, ahol nagyon sok friss és zöld kontent van. Ezek általában mindig megihletnek és egy hozzávaló kiválasztásával elkezdem tovább keresgélni a neten a recepteket. Ha ezzel megvagyok, akkor készítek egy heti menü tervet és a szekrényeket lecsekkolva írok egy bevásárlólistát a hiányzó alapanyagokról. Ezután jöhet a végrehajtás, azaz a főzés. Nálam a legnagyobb probléma mindig a kivitelezés szokott lenni, hiszen nem biztos, hogy az eredetileg éppen aznapra szánt ételt kívánom meg, ámde szerencsére ezeket könnyen lehet variálni. Sőt, érdemes először csak két napra tervezni, utána pedig átgondolni, hogy melyik recept jöjjön a másik után. Nyugi, egy kis idő után ez már gyerekjáték lesz!

Mindfullness evés közben is

Nem tudom te, hogy vagy vele, de én evés közben hajlamos vagyok átkapcsolni autópilóta üzemmódra. Ilyenkor szinte nem is figyelek oda melyik falatnál tartok, csak agyalok és nem a pillanatban vagyok. Na, ezen volt nekem a legnehezebb változtatni. Mostanában, amint észreveszem, hogy már megint elkalandoztak a gondolataim, megpróbálom visszarántani magam a jelenbe és arra koncentrálni, hogy éppen milyen ízeket és illatokat érzek. Így pedig a bevitt adagot is sokkal jobban tudom kontrollálni.

Időszakos vega hónapok beiktatása

Ezt régen böjtnek hívták, csakhogy én mindenféle spirituális háttértől mentesen kezdtem el a túlevésemet ezekkel az időszakos megvonásokkal kontrollálni. Februárban például a húst tüntettem el teljesen az étkezésemből, aminek hála egy csomó új alapanyagot és ízt fedeztem fel, vega receptek és csodás budapesti éttermek mellett. Nem mondom, hogy a hónap végén nem hiányzott már egy igazi húsos burger, de ez idő alatt megtanultam jobban odafigyelni arra, hogy mit is viszek be a szervezetembe egy-egy étkezés alkalmával.

Most ezeket a tippeket leírva be is fogtam a számat és inkább megfogadom a saját tanácsaimat, így remélhetőleg egyre kevesebbet fognak a lábaim a hűtő elé terelni…

Neked van valamilyen bevált tipped a stresszes időszak elleni plusz kilók elkerüléséhez?