fbpx

Újévi fogadalmam: Egy évig nem veszek új ruhát

Amikor anno január elején megfogadtam, hogy nem veszek új ruhát egy évig, még nem sejtettem, hogy ha akarnék se nagyon tudnék majd fast fashion boltokban lófrálni, a legszebb és legolcsóbb darabokat vadászva.

Azonban az élet más hozott és bevallom ennyire sokáig talán még egy fogadalmam se tartott. De túlságosan előre szaladtam, hadd meséljem el, hogyan is kezdődött ez az egész.

A kezdetek

Egy ideje már nekem is lelkiismeretfurdalást okozott a tudat, hogy mennyire megterheljük a környezetünket egy-egy fast fashion darab vásárlásakor, de eddig mindig volt rá valami jó kifogásom. Legtöbbször a szegényes pénztárcámra fogtam a dolgot, hiszen valljuk be, nehéz ezeknek a márkáknak az árait űberelni, főleg leárazásokkor. Viszont újévkor mindenki szeretne egy kicsit jobb lenni, mint a tavalyi énje, én pedig úgy gondoltam ezzel tehetnék a legtöbbet.

A csábítás elég hamar, január második hetében el is jött hozzám, mégpedig egy fekete nadrág képében. Akkoriban az irodában a kedvenc darabomat a fekete farmerom nyújtotta, viszont az idő őt is kikezdte és szükségem volt egy új nadrágra. Úgy voltam vele, hogy egy kis bűnözéssel nem ártok senkinek, egy 1500 forintos leárazott gatya még belefér január elején, hiszen egészen 11,5 hónap vár még rám, amikor extrán odafigyelek majd arra mit is veszek. Hát, a vadonatúj, fekete, laza szabású nadrágom nettó két hetet bírt és amint szétrepedt a combomon az olcsó anyag, eldöntöttem, hogy akkor most ennek végleg vége.

Szortírozás, költözés, adományozás

Február elején úgy adódott, hogy a barátommal összeköltözünk, így volt időm a régi leánylakásom színhelyén kiszortírozni a két szekrényi ruhadarabjaimat. Én is az a klasszikus, nincs mit felvennem, de tele a szekrényem ruhával lány voltam eddig, ez pedig párosult azzal, hogy csak ritkán váltam meg egy-két nem használt ruhadarabomtól. Egyszóval, tele volt minden [email protected] a szekrényem és fogalmam sem volt mit kezdjek velük.

Végül úgy döntöttem, hogy ennek egy részét, amelyik hordható állapotban maradt, el szeretném majd adományozni. Nagyon figyelve arra, hogy ezek a darabok tényleg olyanok legyenek, melyeknek nincs komoly bajuk, hiszen az adományozás lényege nem az, hogy lepasszold a hordhatatlan ruháidat, jótékony tettként álcázva. Azokat, amelyekről hiányzik egy gomb, vagy egy nagy lyuk tétlenkedik a közepén, úgy gondoltam leadom majd egy közeli H&M-be. Ide ugyanis bármilyen márkájú és állapotú ruhát le lehet adni, amit ők felhasználnak a következő kollekciójukban. Majd maradtak azok a ruháim, melyeknek nincs baja, viszont nekem már annyira nem tetszenek (van, ami 16 éves korom óta a szekrényemben lapult), ezeket pedig úgy gondoltam, hogy majd a Gardrób Közösségi Vásáron jól eladom és még pénzt is keresek velük. Na, ja, ez eddig nem valósult meg, mivel minden esemény elhalasztásra került.

Eddigi tapasztalatok

Így, hogy kijárási tilalom van, elég könnyű a dolgom … de viccet félretéve, tényleg nem érzem azt a leküzdhetetlen vágyat, hogy most nekem igenis shoppingolnom kéne, hiszen alig van ruha a szekrényemben. Ez pedig igen üdítően hatott rám, sőt annyira inspirált, hogy úgy döntöttem bepróbálkozok majd a csomagolásmentes élelmiszertermékkel is, ezzel is csökkentve az általam termelt szemét mennyiségét.

Hamarosan jelentkezem majd egy újabb beszámolóval, addig is vigyázzatok magatokra!

Táborosi Boglárka
Táborosi Boglárka

Főszerkesztő

hello