fbpx

József Attila történetét egyszerre ismeri mindenki és senki. Alkotásait már az általános iskolai padban elkezdjük magunkba szívni, ám viszontagságos és sokszor botrányos életéről mégis keveset tudunk. Íme, hát pár kevéssé ismert tény a magyar irodalom egyik legrejtélyesebb költőjéről:

Hírnevét megjósolták

József Attila története akkor kezdődött, amikor az erdélyi származású édesapja, József Áron megismerkedett a Szabadszállásról érkezett Pőcze Borbálával. 1900 telén keltek egybe Budapesten, majd hat közös gyermekük született, ám ebből három még csecsemőkorban meghalt. Attilával való terhessége alatt az édesanyja sokat betegeskedett, édesapja féltő gonddal ápolta őt. Most biztos volt abban, hogy Jolán és Etelka után végre fia születik.

„A beteg asszony látogatóinak ismételten elmesélte álmát: megjelent neki egy ősz öreg ember, aki elmondta, hogy fia születik. És a fiút nevezze Attilának, mert híres ember lesz belőle” – írta József Jolán, a József Attila élete című könyvében. A jóslat pedig évekkel később beigazolódott.

József Áronné a gyermekeivel, Attilával és Etelkával 1919-ben – FORRÁS: PIM

Az Attila név nem létezik

Azonban a felhőtlen gyermekévek elkerülték a József család legkisebb tagjait. Attila csupán hároméves volt, amikor édesapja elindult Amerikába szerencsét próbálni, ám csak Romániáig jutott, ahol újraházasodott és született még egy fia, Áron. Pőcze Borbála, hogy eltartsa a családot minden munkát elvállalt, de a pénzük sosem tartott sokáig, így került Etelka és Attila nevelőszülőkhöz, Öcsödre. Attilát itt nem voltak hajlandóak a nevén szólítani, hiszen a nevelőszülők szerint ez a név nem létezett:

„Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem, döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják” – írta a Curriculum Vitae-ben.

17 évesen jelent meg első verseskötete

József Attilát később nővére férje, Makai Ödön taníttatta a makói gimnáziumban, ahonnan az első, Gebe Mártához írt verseit elküldte nagy példaképének, Juhász Gyulának. Az akkor már befutott költő segített József Attilának kiadatni az első verseskötetét, a Szépség koldusa címmel, melyhez az előszót is ő írta. Ekkor a költő csupán 17 éves volt.

„József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása – és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni.[…]Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek, és fogjátok pártját neki!” – szólt az előszó Juhász Gyula tollából.

Szerelmei inkább adoptálták volna

József Attila folyamatosan kereste a szerelmet. Azonban a nők, akiket felnőtt korában szerelmével ostromolt gyakran voltak teljesen elérhetetlenek, nősek, vagy egyszerűen csak elutasítóak a költővel szemben. 1928-ban szerelmes lett a polgári családból származó Vágó Mártába, akit a költő szinte rögtön feleségül is kért. Ám Márta édesapja a lányt Londonba küldte tanulni és kijelentette, hogy ha egy évvel később is úgy gondolják, hogy szerelmesek, áldását adja rájuk. Ám a történet másképp végződött:

„Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted!” – írta a költőnek Vágó Márta a szakító levelében.

József Attila és Vágó Márta – FORRÁS: ORIGO

„Mi öltük meg József Attilát, nem a vonat”

A fenti sorok egy német író, Arthur Koestler tollából való, aki az egyik legmegrázóbb nekrológot írta József Attiláról, halála után két évvel. Szerinte az egész világ figyelte a költő szenvedéseit, mégsem volt senki, aki igazán segített volna rajta. Tudták, hogy a költő egy zseni, de mégis hagyták tönkremenni. Szerinte meg lehetett volna menteni őt, de ahhoz az kellett volna, hogy az írók ne elméletben írjanak a humanista cselekedetekről, hanem meglépjék azokat.

„A falu bolondja volt az esemény szemtanúja, ő hozta meg a családnak boldog izgalommal a hírt. Barátai voltunk, és bőségesen hozzásegítettük, hogy a vonat alá kerüljön, most aztán mind nekrológot írunk róla. Azzal a diszkréten leereszkedő elnézéssel kezeltük, ami az érzékenyeket jóval biztosabban tönkreteszi, mint a patkányméreg. Folyton a humanista Don Quijotét játsszuk, de a kávéházi teraszok derék Sanchói vagyunk csupán.”