fbpx

„Bárkivel is kezdődik majd az „új világ”, azt fogom megélni, hogy egy álom vált valóra”- Interjú Ott Annával

Ott Anna élete szerves részét teszi ki az irodalom. Mostanában újságíróként, valamint kulturális és irodalmi szervezőként hivatásból (is) falja a könyveket. Kikértük véleményét a jelenlegi helyzetről, természetesen könyvekről is szó esett, továbbá a jövőbeli tervek is terítékre kerültek.

Hogyan mutatkoznál be annak, aki nem ismer?

„Egy olvasó vagyok, aki a legjobban emberek között érzi jól magát, akikkel jókat tud beszélgetni, végtelenül kíváncsi a világra, ami körülveszi és nem fél kérdéseket feltenni erről.”

Mit tanácsolnál azoknak, akik azt mondják, hogy nincs ebben a nehéz időszakban türelmük olvasni? Neked van valami bevált technikád?

„A most kialakult terhelt és bizonytalan helyzetben mindenkinek, így magamnak is csak azt tudom tanácsolni, hogy első körben abba tegyenek a legtöbb energiát, hogy a helyzethez képest minél jobban legyenek, oldani tudják a szorongásukat és kezelni a stresszüket. Szóval, ha most valakinek nincs türelme olvasni, akkor el kell tudni fogadni, hogy ez az időszak nem az olvasásról fog szólni, és ezzel nincs semmi baj. A karantén okozta első sokk után megfogadtam, hogy semmi olyat nem fogok csinálni, ami egy kicsit is rossz érzéssel vagy gyomorgörccsel tölt el, így olvasni sem fogok, ha kötelességből tenném. Vannak olyan napjaim, amikor azt érzem, telítődtem a valósággal, a hírekkel és arra van szükségem, hogy ebből kimozduljak. Ekkor hívom segítségemre a könyveket.”

Melyik könyvet ajánlanád első könyvnek egy gyereknek? Mi az a könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia?

„Én Janikovszky Éva Aranyeső című regényének és a Harry Potter sorozatnak köszönhetem, hogy már egészen fiatalon olvasóvá váltam. Ezeket mindenképp ajánlanám a fiataloknak. Nap, mint nap kérdezik tőlem, hogy mi az az egy könyv, amit mindenképp el kell olvasnia mindenkinek és bevallom, én is gyakran felteszem ezt a kérdést író barátaimnak. De sajnos be kell látnom, hogy erre nem lehet válaszolni. Ha belekezdenék, akkor egy végtelen listát kapnánk, ami ráadásul rengeteg tényezőtől függ és változik, hiszen minden könyv, mást és mást ad mindenkinek és mást és mást ad bizonyos élethelyzetben olvasva.”

Te kinek a hatására váltál olvasóvá?

„Elsősorban a körülményeim hatására váltam olvasóvá, mert (majdnem) egykeként felnőve nagyon unatkoztam, és sokszor egyedül éreztem magam. A nővérem tizennyolc évvel idősebb, soha nem laktunk együtt, de megörököltem tőle a Pöttyös és Csíkos könyveit. Ezekkel kezdtem az olvasást. Majd kamaszként az azóta is legjobb barátnőm, Sára adta a kezembe Márquez és Márai regényeit, onnan már nem volt megállás.”

Milyen könyveket ajánlsz erre a nem mindennapi időszakra, a karantén idejére?

„Tuti tippjeim nincsenek, leginkább az olvasást magát ajánlom mindenkinek. Én ebben az időszakban, mivel minden munkám szünetel és nem kell munkára készülve olvasnom, kizárólag arra hagyatkozom egy könyv választásánál, hogy épp mire van szükségem. Amikor nagyon stresszelt a kialakult helyzet és a valóság, ami bezárt ebbe a fura világba, akkor Boris Vian Tajtékos napokját, Máquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját és Murakami Haruki A kormányzó halálát olvastam, mert szükségem volt a misztikumra, amit ezek a könyvek adnak. Amikor még nehezebb volt, akkor elővettem Edith Eva Eger A döntés című könyvét és Yalom Schopenhauer-terápiáját, mert erőt tudtam belőlük meríteni. Voltak napok, amikor azt tűztem ki magam elé célul, hogy minél vaskosabb könyvet olvassak, amire a hétköznapokban kevés idő jutott, ez volt Jonathan Franzen Javítások című könyve és Nathan Hill Nix című regénye. Amikor „együléses” könyvekre vágytam és egy sűrített, rövid élményre, akkor Simone de Beauvoir és Max Porter százoldalasait olvastam ki.”

Mi hiányzik a legjobban a korona előtti időkből? Hova vezet majd az első biztonságos utad Budapesten?

„Legjobban a barátaim hiányoznak és az ölelések, puszik, amiket már jó ideje vissza kell tartanunk. Az elmúlt napokban elkezdett borzasztóan hiányozni az élőzene, a koncertek is, bármit megadnék egy jó Quimby, Ivan and the Parazol vagy Fran Palermo koncertért. Meg persze a színházi előadások…azok is nagyon hiányoznak!”

Milyen kulturális program leszervezése áll még a bakancslistádon?

„Rengeteg tervem van, jelenleg mindegyik egy „álom” innen a bezártságból nézve, és bárkivel is kezdődik majd az „új világ”, azt fogom megélni, hogy egy álom vált valóra.”

Gyakran beszélsz a második esély fontosságáról, hogy nem baj az, ha meggondoljuk magunkat a pályaválasztás során. Mit tanácsolsz a most érettségizőknek? Ugye, hogy oké hibázni?

„Sokat járok gimnáziumokba és beszélek gimiseknek arról, hogy mennyire sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Annyi stressz lesz még az életben, jó lenne ennek a kezdetét minél inkább kitolni és nem az iskolapadban rászokni. Hiába diplomáztam le, egyetlen dolgot tudtam magamról biztosan, hogy nagyon szeretek olvasni, meg azt, hogy ebből nem lehet megélni. Szerintem már nem lehet skatulyákban gondolkozni, rendben van, ha valakinek nincs gimnáziumban konkrét hivatástudata és az is rendben van, ha elkezdenek egy pályát és időközben gondolják meg magukat, váltanak. Az egyetlen és legfontosabb tényező, amit mindig szem előtt kell tartani az az, hogy végtelenül szeresd, amit csinálsz, mert akkor fogsz tudni igazán nagy sikereket elérni benne.”

Te mit tanácsolnál a saját 18/17 éves kori énednek?

„Azt javasolnám magamnak, hogy maradjon mindig ugyanolyan gyermekien naivan kíváncsi és nyitott, mint amikor akkor volt, ne engedjen a cinizmusnak. Szerencsére azt hiszem, ez megmaradt bennem és a munkám során ebből táplálkozom a legjobban.”

Mire vagy az eddigi karriered során a legbüszkébb?

„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy miután elolvastam egy könyvet lehetőségem van a szerzővel megtárgyalni azt és neki feltenni a kérdéseimet, amik olvasás közben nem hagytak nyugodni. Az, hogy az általam legjobban tisztelt művészek egy asztalhoz ülnek velem és beszélgethetünk egy jót, az mindennél többet jelent nekem. (És remélem, azoknak is, akik mindezt hallgatják.) “

Milyen lenne a tökéletes világ Ott Anna szemében?

„A tudatosságon kívül, a környezetünkre és magunkra fordított figyelmen túl számomra olyan lenne a tökéletes világ, amiben egyensúlyban tud lenni és jól megfér egymás mellett a béke és az izgalom.”

Fotók: Ott Anna tulajdona.