fbpx

40 éves lett minden idők legjobb folytatásfilmje

Star Wars: A birodalom visszavág – kritika

Az eredeti Star Wars, vagyis a Csillagok Háborúja, vagy az Egy új remény – kinek, hogy tetszik – minden idők egyik legsikeresebb filmjeként mutatkozott be 1977-ben. George Lucas pedig folytatni kívánta eposzát, de ebben volt pár veszélyforrás: kevés olyan alkotás van a mozitörténelemben, aminek a folytatása ugyanazt a szintet képes hozni. Az 1980. május 21-én bemutatott A birodalom visszavág viszont még jobb is lett, mint az elődje.

Forrás: flickr.com

A Fox stúdió az előző kasszasikeren felbuzdulva, majdnem kétszer annyi pénzt adott a Lucasfilmnek a készítéshez. Több dolog is változott a korábbiakhoz képest, de nem feltétlen a büdzsé miatt. Egyrészt a 70-es években Emmy-díjra jelölt Irvin Kershner került a rendezői székbe, másrészt a forgatókönyvet az addig szinte ismeretlen Lawrence Kasdan, illetve a nála jóval tapasztaltabb Leigh Brackett írta Lucas eredeti ötletei alapján. De nemcsak a kamera mögött, hanem előtte is új emberek kerültek képbe: a rendezőhöz hasonlóan szintén Emmy-díjra jelölt Billy Dee Williams egy igen fontos szerepet kaparintott meg magának: ő lett a Star Wars univerzum első fekete szereplője. A cselekmény szempontjából fontosabb viszont, hogy ebben a részben jelenik meg először Yoda is.

A történet három évvel a Halálcsillag elpusztítása után játszódik. Az erőviszonyok nem sokat változtak: a Galaktikus Birodalom még mindig fennhatósága alatt tartja az egész Galaxist, a jók pedig még mindig le akarják győzni a rosszakat. Tehát nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az első részben. Szerencsére a készítők nem elégednek megy egy egyszerű másolattal, mint ahogy a Disney által készített 7. epizódnál előfordult, hanem úgy folytatják a sztorit, hogy mind a cselekmény, mind a karakterek fejlődése átélhetők legyenek. A világos oldalon Han és Leia szerelmének kibontakozása jelzi, hogy a kilátástalan helyzetekben még nagyobb szüksége van a főszereplőknek egymásra. Luke életfelfogását aközben értjük meg igazán, mialatt az erő használatát tanulja Yodamestertő – gondolok itt arra, hogy ő inkább a barátait menti meg, amikor választás elé állítják. A sötét oldalon pedig egy eddigieknél is sokkal gonoszabb Darth Vader szuszog a kamerába – kivéve az felújított szinkronos verzióban, ahol a magyar hangmérnökök elfelejtették hozzáadni a szuszogós effektet –, de mégis, amikor fedetlen fejének egy részét látjuk, kicsit sérülékenyebbnek, közelebbinek, és emberibbnek érezzük a szinte géppé vált szörnyeteget. Az egyre több szálon futó cselekmények jól illeszkednek egymáshoz és könnyen érthetőek.

Forrás: flickr.com

Szeretlek. Tudom!

Ez első pillanat, amikor egy Csillagok Háborúja moziban, két karakter szerelmes lesz egymásba. Nem egy Titanichoz hasonló, sírós szerelmi drámát mutatnak be, hanem a filmhez és a Sci-fi műfajhoz jobban illő vagány love sztorit. Carrey Fisher és Harrison Ford karaktere között már az első részben is volt valami megfoghatatlan kötődés. A korábbi verbális veszekedéseikből és ugratásaikból már sejteni lehetett, hogy kedvelik egymást. Szerelmük viszont igazán csak a film vége felé teljesedik ki, amikor is elmondják egymásnak kölcsönös érzéseiket – Han Solo egyébként elég sajátosan.

Zenét szerezte: John Williams

John Williams újabb mesterművet alkotott. Nem csak azért, mert ezúttal is Oscar-díjra jelölték komponálása miatt – végül ezt nem kapta meg WTF –, de azért is mert egy tényleg örök klasszikust alkotott a The Imperial March című szerzeményével. Ez mind a mai napig megmaradt az emberek emlékezetében, sőt még azok is felismerik, akik soha életükben nem láttak egyetlen epizódot sem. A mester továbbra is több síkon dolgozik a klasszikus hangszerekkel. Vannak külön a szereplőkhöz írt témák, mint a már fentebb említett The Imperial March, és vannak a hangulatkeltést fokozandó dallamok, amiket olyan pillanatokban hallhatunk, mint amikor Luke megtudja a sötét igazságot apjáról.

Lucas ezúttal viszonylag kevés szerepet vállalt a film elkészítésében: a scriptek megírása után nagyjából már csak a produceri munkákat látta el. Az az igazság, hogy ez egyáltalán nem befolyásolja negatívan módon a művet. Sőt, talán pont ez kellett ahhoz, hogy ne egy Új remény koppintást lássunk újra a vásznon – igen, még mindig Az ébredő erőre gondolok.

A Birodalom Visszavág egy hagyományos jó és rossz harcán alapuló sztori, kiegészítve egy apró, de annál hangsúlyosabb szerelmi szállal, és egy hihetetlenül izgalmas és szinte kiszámíthatatlan fordulattal – direkt nem spoilerezem el, hátha még nem láttad. Egyszerű mese az egész, de pont emiatt nyeri meg a nézők szívét a moziban. A lélegzetelállító látvány, és a klasszikus történetmesélés tökéletes párosításának köszönhetően (csak úgy mint 77-ben -) egy újabb kultúrfilm született, amit kortól és nemtől függetlenül, mindenki kedvelhet, még 40 év után is.