fbpx

„Az olvasás alapvetően egy magányos tevékenység, de mégis képes összekötni az embereket” – Interjú Szabados Ágnessel

Valószínűleg nincs is olyan ember ma, aki ne ismerné Szabados Ágnest, hiszen az RTL Klub-on minden este láthatjuk hírolvasás közben, de lassan már négy éve annak, hogy elhatározta: elkezdi népszerűsíteni hazánkban az olvasást is. Egy teljesen egyedülálló kihívást indított útjára, melynek célja, hogy az olvasást a mindennapok részévé tegyük. De Szabados Ágnes nem akar itt megállni, egyik nagy álma például az, hogy egyszer egy könyvkiadót vezethessen majd. Őt faggattuk most könyvekről, kudarcokról, irodalomterápiáról és még sok minden másról.

Hogyan mutatkoznál be annak, aki nem ismer?

„Az RTL Klub Híradóját vezetem most már hat éve, de egyébként mivel az olvasásnépszerűsítés most már az életem egy nagyon nagy részét kiteszi, ezért azt szoktam mondani, hogy újságíró, műsorvezető és olvasásnépszerűsítő vagyok. Nagyjából ezt az összetett kifejezést találtam ki az elmúlt évek során mindenre, amit csinálok. Persze, emellett még Podcastem is van, irodalomterápiával is foglalkozom, moderátor is vagyok és könyvmenedzsmentet tanulok.”

Mikor váltál olvasóvá? Melyik könyv volt rád eddig a legnagyobb hatással?

„Tulajdonképpen én mindig azt mondom, hogy a Harry Potter volt nekem a legnagyobb flow-élményem. Emiatt a könyv miatt a kötelező olvasmányokat is sokkal könnyebb volt átvészelni. Mivel én a Harry Potter-generáció tagja vagyok, – amikor kijött a könyv pont egyidős voltam Hermionéval, Harryvel és Ronnal – így nekem ez a könyv-sorozat végig kísérte az iskolás éveimet, és ennek hatására lettem igazi könyvmoly.”

Mit tanácsolnál azoknak, akik azt mondják, hogy a mostani helyzetben nincs türelmük olvasni? Ez is csak egy újabb kifogás, mint a „nincs időm”? Neked van valamilyen bevált praktikád?

„Elég gyakran beszélgetek olvasókkal, és ez valóban egy valós probléma volt, hogy a szorongás és a félelem miatt sokakat nem tudott lefoglalni az olvasás. A félelmeink hatnak arra, hogy ne tudjunk eljutni egy olyan, kicsit meditatívabb állapotba, amit mondjuk az olvasás megkövetelne. Nagyon sok impulzus ér minket a YouTube-tól elkezdve a Facebookon át, szóval megértem, hogy valakinek az olvasás egy lassú dolognak tűnik. Viszont, ha eljutsz addig a mérföldkőig, amikor ezt már ki tudod kapcsolni, és beránt egy történet magába, akkor már nem lehet az olvasást unalmasnak nevezni.

Azt tudom tanácsolni, hogy a hírfogyasztását mindenki – főleg azok, akik szoronganak emiatt – moderálja. Viccesnek tűnhet, hogy pont én javaslom ezt, de amikor nem híradózom, akkor én is kontrollálva, csak reggel-délben-este olvasok híreket. Most próbálok otthon jógázni, edzeni, könyveket pakolászni-rendezgetni, takarítani, ezekkel le tudtam kicsit lassulni, és most nagyon sokat is olvasok. De a karantén első 1-2 hete nekem is nagyon nehéz volt. Plusz tanács lehet, hogy most érdemesebb a könnyedebb olvasmányok felé nyúlni, ami el tud minket repíteni egy teljesen másik világba.”

Mesélsz kérlek egy kicsit a „Nincs időm olvasni” kihívásodról? Honnan jött az ötlet, és mi motivált abban, hogy egy ilyen közösségkovácsoló kihívást létrehozz?

„Négy évvel ezelőtt indítottam el ezt a kihívást. Az vettem észre, hogy szinte mindenki irigykedve nézett rám, amikor egy könyvet láttak a kezemben, pedig tényleg mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Ez egy misszió lett már számomra, hiszen egy könyvet havonta tényleg el lehet olvasni bármilyen élethelyzetben. Szokássá, rutinná, a mindennapok részéve akartam tenni azt, hogy olvassunk. hogy ne csak egy ad hoc, hanem egyfajta mindennapos tevékenység legyen, hiszen már napi 5-10 perceket is be lehet építeni a napjainkba. Aki pedig végigköveti a kihívást, az év végére már elmondhatja magáról, hogy 12 könyvet el tudott olvasni. Mindig én adom a hónap adott témáját, de azon belül bármilyen könyvet lehet választani. Az elején nem számítottam rá, hogy ekkora közösségé növi majd ki magát. Azt hittem leszünk majd pár százan, és néha beszélgetünk egy-egy könyvről, de a négy év során már azért elég nagy népszerűsége lett, és nagyon jó érzés látni mindig a lelkesedést és az aktivitást. Azt is jó látni, hogy az olvasás alapvetően egy magányos tevékenység, de mégis mennyire képes összekötni az embereket.”

Ha jól tudom irodalomterápiával is foglalkozol. Mesélnél erről egy kicsit kérlek? Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?

„Egy 10 fős csoportot vezetek, ami által rendszeresen összegyűlünk ezen a több hetes önismereti utazáson. Most a karantén alatt sajnos ezek a foglalkozások is elmaradtak, de amint vége tervezem a továbbiakat. Minden héten egy problémára fókuszáló novellát, regényt vagy verset viszek be a csoportnak, ami által az irodalomból indulunk ki, de nem arra keressük a választ, hogy az adott író miért írta ezt, hanem azt boncolgatjuk, hogy mi hol vagyunk ebben a szövegben, és mit érzünk miután elolvastuk azt. Én mindig csak kérdezek, sosem értelmezek, de te magadtól rá fogsz jönni mindenre, mint ahogy az egy önismereti órán szokott lenni.

Már lassan három éve ismerkedtem meg ezzel a módszerrel, és fantasztikusan sokat segített nekem is. Olyan emberi kapcsolatokra tettem ezáltal szert, amiért örökre hálás leszek. Tehát ez egy nagyon nagy szerelem az én életemben. Ebben a módszerben az önismeret és az irodalom találkozott, melyek nekem mindig fontos alappilléreim voltak, emiatt azt érzem, ezt a módszert teljesen nekem találták ki.”

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a „kedvenc kudarcod” volt, amikor kirúgtak a szegedi tévétől, pedig biztos voltál benne, hogy egyszer majd az RTL Klub hírolvasója leszel majd. Az idő téged igazolt, de hogyan voltál már akkor ilyen biztos magadban? Mit tanácsolnál, azoknak a fiataloknak, akiknek hasonló nagyszabású terveik vannak, de valamiért elbizonytalanodtak magukban?

„Én az egyetemi éveimet nem bulizásra használtam fel, hanem arra, hogy bontogassam a szárnyaimat. Nagyon sok olyan példát láttam magam körül, amikor a csoporttársaim megkapták a diplomájukat, és azt hitték, hogy majd bekopogtatnak az RTL-hez, és fel is veszik őket. De ez nem így szokott történni. Az egyetemi évek pont arra valók, hogy tét nélkül kipróbálhass mindenféle irányt. Én is a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakján kipróbálhattam, hogy milyen lenne, ha vágó, operatőr, szerkesztő, vagy műsorvezető lennénk, és így elég hamar kiderült rólam is, hogy operatőr meg vágó biztos nem leszek. Ilyenkor még van lehetőség gyakornoki munkára is elmenni, én is ingyen dolgoztam a Szeged Tv-nél eleinte súgóként, majd riporterként, végül műsorvezetőként, és ezek az évek nagyon megalapozták azt, amit most csinálok 10 évvel később is. Szóval, legyen mindenki kitartó és szorgalmas és higgyen a megérzéseiben. Soha ne legyünk restek gyakornokoskodni és önmagunkat fejleszteni.”

Hihetetlen milyen sok lábon állsz, de ez rád az eddigi karriered során mindig is jellemző volt. Van még olyan álommunkád, amit mindenképpen ki szeretnél próbálni?

„Most vettem észre, hogy az utóbbi 10 év során, ami alatt kijártam híradós szempontból a szakma minden területét, engem is megérintett a kiégés szele. Ezért szép lassan újra pozicionáltam az életemet és a híradó mellett fel tudtam építeni magam köré egy hasonlóan vonzó világot, ami a másik nagy szenvedélyemről, a könyvekről szól. Most éppen könyvmenedzsmentet tanulok, mert szeretnék komolyabban is foglalkozni a könyvekkel. Szóval nekem egy álom munka most a híradózás mellett az, hogy egyszer egy nap egy könyvkiadót vezethessek majd.”

Mire vagy az eddigi karriered során a legbüszkébb?

„Büszke vagyok arra, hogy volt szorgalmam és kitartásom, hiszen engem is ugyanúgy értek pofonok és kudarcok, de ennek ellenére szerencsére eljutottam odáig, hogy meg tudtam valósítani a gyerekkori álmomat, és az ország legnépszerűbb híradóját vezethetem.”

Mi az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kellene olvasni egyszer az életében?

„Sok van, de Az utas és holdvilág Szerb Antaltól egy ilyen, a Harry Potter mellett.”

Milyen lenne az ideális világ Szabados Ági szemében?

„Kevesebb intrika, kevesebb irigység, kevesebb féltékenység. Jó lenne, ha mindenki tisztában lenne önmagával és inkább támogatnánk egymást, mint hogy irigységgel forduljunk a másikhoz. Jó lenne, ha mernénk bátran élni. Így sokkal értékesebb világunk lehetne, elég már, ha csak egy picit vagyunk kedvesebbek a másikhoz, és sokkal nagyobb tisztelettel, és alázattal fordulunk egymáshoz.”

Képek forrása: Szabados Ágnes tulajdona.

Táborosi Boglárka
Táborosi Boglárka

Főszerkesztő

hello