fbpx

Mengyán Eszter 2016-ban indította útjára a Holy Duck! című blogját, melyen a fenntartható divatról, ökostílusról és a tudatos ruhavásárlásról ír. Eszter nem csak újságíró, hanem 2018 óta már hivatásos szín- és stílustanácsadó is, mely során a ruhatárunk tudatos felépítésében segédkezik. Most Esztert arról kérdeztük, hogy mit is jelent számára a fenntartható divat, miből merít inspirációt és még egy kihívásról is mesélt nekünk, mellyel bárki könnyedén belekóstolhat a slow fashion világába!

Hogyan mutatkoznál be annak, aki nem ismer?

Ez attól függ, hogy kinek kell bemutatkozzak és hol vagyunk. Most hirtelen így mutatkoznék be: Eszter vagyok, szeretem a pezsgős reggeliket, imádok sétálni, és úgy szeretnék meghalni, hogy hallom susogni a fákat. Amikor írásról van szó, sokkal jobban megnyílok. Szóban azért ennél visszafogottabban működöm – azt hiszem.

A blogomon is van klasszikus és nem klasszikus bemutatkozás, így most is megejteném a klasszikusat: Mengyán Eszter vagyok, újságíró, blogger, színtanácsadó, a fenntartható divatról írok, mesélek és tartok előadásokat. Igyekszem minél közelebb hozni a témát azokhoz, akik valamilyen módon rábukkantak a cikkeimre, posztjaimra.

Mit jelent számodra a fenntartható divat?

Az, hogy a fenntartható divattal kezdtem foglalkozni, megváltoztatta az életemet, így elég sokat köszönhetek ennek a területnek. A ruhatáramat sokkal jobban megtervezem, az életemet folyamatosan zöldítem, a háztartásunkban fontos lett a hulladékcsökkentés. Lett egy új szakmám, rengeteg fantasztikus embert és projektet ismertem meg emiatt az elmúlt években. Mindez azért történt, mert elkezdtem azzal foglalkozni, hogy mi a baj a divatiparral, és milyen megoldások léteznek, ha szeretnénk környezettudatosabban öltözködni.

Miért éppen ebbe a területbe vágtál bele?

Ez teljesen véletlenül történt, nem terveztem belevágni. Egy női magazin főszerkesztőjeként kerestem témákat, amikkel szerettem volna foglalkozni, így akadtam rá több olyan posztra is, amelyek a divat sötét oldalát mutatták be: a vegyszeres szennyezést, a vízszennyezést, a hulladékkeletkezést, a túlfogyasztást, a kizsákmányolást. Egyik posztot olvastam a másik után az Instagramon, majd cikkeket kezdtem keresni a témában, dokumentumfilmeket néztem. Tudtam, hogy a cikkeimmel támogathatom is a divatipar működését, de rá is mutathatok arra, hogy valami nincs rendben. Évekig csináltam az előbbit, 2016 áprilisában azonban a másik útra léptem.

Színtanácsadással is foglalkozol, mesélsz kicsit erről is, hogyan jött az életedbe?

A színtanácsadás úri huncutságnak tűnhet, de szerintem rengeteget segíthet abban, hogy tudatosabban vásároljunk, válogassunk a ruhák közül, könnyebben szelektáljunk, vagy csak olyan ruhadarabokat vegyünk a jövőben, amelyek jól állnak, és biztosan szívesen viseljük majd őket rendszeresen. Egy felmérés szerint ma sokkal több ruhát vásárolunk, mint 2000-ben, de sokkal rövidebb ideig viseljük őket. Ez volt az a kiindulási pont, amin szerettem volna változtatni. Előbb magam mentem el színtanácsadára, majd rájöttem arra, mennyire sokat segíthetek ezzel másoknak is, elvégeztem egy szín- és stílustanácsadó kurzust.

Az egész rendszer arról szól, hogy meghatározzuk egy komplex módszer segítségével, kinek milyen árnyalatok állnak a legjobban a természetes adottságaihoz– a bőrtónusához, a szeméhez. Majd a kapott árnyalatok közül megbeszéljük, mit, milyen élethelyzetben tud alkalmazni, mi áll közel a személyiségéhez, a lelkéhez, a stílusához. Így csökkenhet az impulzusvásárlások száma, sokat spórolhat, illetve a megspórolt pénzt másképp költheti magára – a testi vagy a mentális egészségének a megőrzésére is fordíthatja.

Én például abban az évben kezdtem el rendszeresen sportolni, amikor színtanácsadáson is jártam. És akkor kezdtem sokkal tudatosabban figyelni a táplálkozásra és a mentális egészségre is.

A fenntartható divat kapcsán az első kihívásod az volt, hogy fél évig nem vásároltál ruhát. Ez az ötlet, hogy jött és mit gondolsz, mit tanultál leginkább belőle?

Egészen pontosan először három hónap volt a cél, de olyan könnyen ment, hogy előbb fél évre hosszabbítottam, majd 13 hónap lett belőle. Az ötlet nem a sajátom, a téma kapcsán több külföldi hölgy beszámolóját olvastam arról, hogy nem vásároltak ruhát egy ideig, és ez mennyire megváltoztatta az életüket. Szerettem volna kipróbálni, hogy hitelesen mesélhessek róla.

Közben volt, aki velem egyidőben kezdte el itthon is, vannak, akik előttem vágtak bele. Azt érdemes tudni, hogy ez a kihívás nem egyenlő azzal a sajnálatos dologgal, hogy valaki nem tud ruhát venni. Én megtehettem volna, hiszen főszerkesztőként dolgoztam, de tudtam, hogy rengeteg ruhám van, amit nem viselek, és szerettem volna kipróbálni, milyen az, ha csak a meglévő darabjaimat hordom. Volt benne kihívás, de összességében sokkal könnyebb volt, mint amit a kezdetek kezdetén gondoltam.

Követőid milyen visszajelzéseket adtak-e kapcsán?

Sokan ekkor kezdtek el felfigyelni a témára. Nem titkoltam soha, hogy ez mindig is célom volt a kihívással kapcsolatban, hiszen adott egy emberi történet (a nem vásárolok ruhát egy évig kihívás), ami ráadásul elég izgalmas is sokak számára. Nekem viszont lehetőséget adott, hogy ezáltal beszélni tudjak a fenntartható divatról, a ruhaipar okozta problémákról – ahogy most is teszem, holott már 2017 októberében letelt az egy év. 

Jelenleg a szerethető gardrób kihívást teljesíted. Véleményed szerint az ilyen kihívások jobban hajtják az embert, hogy tudatosabbá váljon?

A fenntartható divat nem könnyű téma, tényleg nagyon elkeserítő, hogy az ember a ruhák előállításával mennyit árt a bolygónak, az állatoknak vagy más embertársainak. Felsorolni is nehéz, hány szempontot kellene figyelembe venni, ha szeretnénk 100%-osan etikusan, fenntartható szellemiségben előállított ruhát vásárolni – ezekről egyébként rendszeresen tartok előadást, és ott azért kifejtem, valamint sok blogposztom szól a témáról. Ahhoz, hogy ne terheljen meg a téma, szükség van szerintem a játékra, és ezek a kihívások ebben segítenek. Arról nem is beszélve, hogy a ruhák a második bőrünk, kommunikálunk a ruháinkkal, mesélünk arról, kik vagyunk, mit gondolunk a világról. A színtanácsadásokon sokat beszélgetünk a vendégeimmel a színek mellett a ruhákról, a testünkről, a tabukról és a szabályokról. Az öltözködés sokkal több, mint praktikum.

Szerinted hogyan lehet leginkább hatni az emberekre, hogy figyeljenek jobban környezetükre? Te mennyire tudsz hatni például a barátaidra és terelni őket a fenntartható divat felé?

A tapasztalataim szerint úgy, hogy csinálom, amit csinálok. Ha kérdeznek, mesélek róla. Azért vezetek egy Instagram– és egy Facebook-oldalt is, hogy meg tudjam osztani a tapasztalataimat azzal, akiket ez a téma érdekel. Nem feltétlenül a családom és a barátaim az első számú követőim, de ez nem baj szerintem. Biztos vagyok benne, hogy rájuk is hat majd valami vagy valaki.

Miből, kiből inspirálódsz?

A téma az utcán hever, igyekszem nyitott szemmel és füllel járni. Ezenkívül nagyon sokat inspirálódok azoktól, akikkel lehetőségem van beszélgetni – az olvasóimmal, magyar szakemberekkel, alkotókkal, az előadásaimon résztvevőkkel. Követek néhány szakmai oldalt, azokat böngészem, olvasom. Valamint figyelem saját magam, hogy mi érdekel és miért.

Ha valaki szívesen belemélyedne jobban a fenntartható divatba, tudatos vásárlásba, kiket ajánlasz jó szívvel a saját blogodon kívül?

Nagyon szeretem a Korn Anita vlogját, a Ruhastory-t.

Mondj egy kihívást olvasóinknak, mellyel belekóstolhatnak a slow fashion világába!

Sokszor megcsináltam az úgynevezett 10 x 10 kihívást. 10 előre kiválasztott, már meglévő ruhadarabból állítsunk össze lehetőleg 10 különböző szettet és viseljük őket 10 egymást követő napon. Jó tapasztalat lehet azoknak, akik az úgynevezett kapszula ruhatárral szeretnének megbarátkozni, illetve azoknak is, akiknek sok ruhájuk van, de úgy érzik, nincs egy göncük se. Érdemes naplózni, hogy az adott napon hogyan éreztük magunkat, mert érdekes következtetésre juthatunk a ruhatárunkkal és önmagunkkal kapcsolatban is.

Fotók: Mészáros Virág