fbpx

Közel 10 éve ismerte meg egymást Katona Tamás és Szabó Ádám: a srácok osztálytársak voltak középiskolában, majd a közös kollégiumi szobájukban megalapították a yesyes nevű zenekarukat. Életigenlő felfogásuk 2018-ban egészen A Dal döntőjéig juttatta el őket az I let you run away című dalukkal, tavaly pedig az Incomplete került be a tehetségkutató műsorba. Az idei évi első koncertjéről, a készülő magyar számaikról és a jövőbeli terveikről kérdeztük most Ádámot és Tamást.

yesyes zenekar
Fotós: Pálmai Gergő

Hamarosan újra felléptek az A38 hajón, izgatottak vagytok?

Tomi: Már számolom a napokat, mert nagyon jó érzés lesz újra közönség előtt állni a színpadon, hiszen erre március óta nem volt lehetőségünk.

Ádám: Borzasztóan izgatott vagyok, mivel a koronavírus miatt nem csak a koncertezés, de a próbák is teljesen kiestek az életünkből: szerves része volt a mindennapjainknak, hogy együtt bandáztunk és ez hiányzott is már. Hatalmas öröm, hogy végre egy nagyobb fellépésre tudtunk együtt készülni!

Milyen dalokkal készültök erre az estére? Szerepelnek olyan új számok is setlisten, amiket eddig még nem hallhatott a közönségetek?

Ádám: Rengeteg új szerzeménnyel készülünk: néhányat ugyan már előadtunk az M2 Petőfi TV Akusztik műsorában az A38 Hajón, viszont élőben ezeket még senki sem hallhatta. Körülbelül 7-8 premier lesz majd az augusztus 27-i koncertünkön – sőt, szuper vendégzenészek is csatlakoznak hozzánk, akik még érdekesebbé teszik a műsort, ugyanis velük is lesznek közös számaink.

Tomi: Ezt a settet a szezonra állítottuk egyébként össze, mivel egy erdélyi turnéra is el akartuk vinni március-áprilisban, de az új magyar és angol nyelvű dalainkat végül még egyszer sem tudtuk eljátszani közönség előtt. Most már az sem titok egyébként, hogy Nagy Betti és Diószegi Kiki (a Down For Whatever frontembere) fog beugrani hozzánk az A38 Hajón, úgyhogy aki eljön a fellépésünkre, egy különleges, színes repertoárra számíthat.

Hogyan éltétek meg az elmúlt hónapokat? Inkább kreatív időszakot vagy alkotói blokkot jelentett számotokra?

Tomi: A vírus teljesen átformálta minden elképzelésünket, azonban szerencsére az augusztus 27-i koncertünk egy picit visszahozta a motivációnkat: ezt alapvetően nehéz volt már megtartani az utóbbi időszakban. Az, hogy nem tudtunk találkozni, nem volt mire próbálni, készülni azért lehúzott minket. Szerettünk volna idén egy lemezt is kihozni, de a járvány teljesen bekavart ebbe is: legalább kétszer újraterveztünk már mindent (is) a zenekaron belül. Bennem most megint olyan érzés van, mint mikor négy évvel ezelőtt elkezdtük a yesyest: egy pincéből indult az egész, az egyik barátunk próbaterméből. Akkor is ugyanígy kerestük magunkat, meg azt, hogy merre is induljunk el – mintha egy kicsit ide tértünk volna vissza.

Milyen volt közönség nélkül fellépni az M2 Petőfi TV Akusztik adásában? Szürreális lenyomni így a műsorotokat?

Tomi: Nekem hihetetlenül furcsa volt. Az a helyzet, hogy szerintem soha az életben nem fogja tudni visszaadni egy stream közvetítés az igazi koncertélményt. Még az is többet jelent nekünk, előadóknak, ha csak öt ember áll előttünk és érezhetjük az ő érzéseiket, láthatjuk az arcukon, hogy jó vagy rossz az, amit éppen csinálunk. Természetesen szuper, hogy akkor újra lehetőségünk volt együtt zenélni, de egy picit valóban szürreális volt az egész.

Ádám: Bennem is kavarogtak negatív érzések: idegen volt az egész, hiszen nem láttunk egyetlen arcot sem magunk előtt. Persze vannak hangulatos otthoni koncertek, van, hogy a hideg is kiráz tőlük, de én úgy gondolom, az élőben hallott zenénél nincsen jobb a világon. Ezzel szerintem minden érző ember egyetért, hiszen egy ilyen fellépések varázsát semmilyen technika nem tudja teljesen visszaadni.

Az akusztikus koncert során feldolgoztátok Kállay-Saunders András Grind című számát is, aki csatlakozott hozzátok a színpadon az A38 Hajón. Milyen élményekkel zártátok a közös munkát? 

Tomi: Nagyon megtetszett nekünk Kállay-Saunders András Grind című dala, aztán Ádám fejéből kipattant az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha közösen el tudnánk játszani ezt a számot. Egyébként alig egy hetünk volt csak összerakni és próbálni sem maradt sok időnk, de szerencsére ez nem volt probléma az előadáson.

Ádám: Zenekarilag megállapítottuk, hogy Andris egy világszínvonalú dalszerző és énekes: ezt a számot például úgy lenyomta beéneklés nélkül a fellépésen, hogy csak bámultunk. Szerettünk vele együtt a színpadon állni – és persze magát a Grindet is. Reméljük lesz még alkalmunk hasonló együttműködésekre.

Nemrég jelent meg a darkness című, kissé melankolikus hangulatú számotok. Mesélnétek egy kicsit arról, hogy miről is szól és mit üzentek vele?

Ádám: A darkness arról szól, hogy mindenkinek van egy sötétebb oldala, ami néha felszínre kerül, ennek ellenére mi mindig próbálunk optimisták maradni, mert alapvetően elég pozitív srácok vagyunk. A dalt egyébként Harmath Soma, a zenekar zongoristája és gitárosa írta, hangszerelte. Ha ő nem lenne az együttesünk része, biztosan sokkal szegényebbek lennénk.

Tomi: Nekem ez a kedvenc számom a korábban tervezett albumunkról. Egy basszusokkal teli, down tempós, trappes beütésű szám. Szeretjük, hogy Soma teljesen máshonnan közelíti meg az elektronikus zenét, és a darknessben minden egyes kis pikantéria tökéletesen hallható.

Leginkább az angol nyelvű számaitokról vagytok híresek, de a magyar nyelvű dalaitok is nagyon népszerűek. Hogy látjátok, a rajongóitokat melyikkel tudjátok jobban elérni? Angolul könnyebben ki tudjátok fejezni magatokat?

Ádám: Minket a közönség A Dal tehetségkutató műsorában ismert meg, amin egy angol nyelvű számmal indultunk és úgy láttuk, hogy ez a vonal eléggé bejön az embereknek, sokan jártak a koncertjeinkre is. Most azonban azt beszéltük meg közösen, hogy teljes gőzerővel ráfekszünk a magyar számokra, adunk ennek a műfajnak is egy esélyt. Ettől kicsit féltünk először, mert a korábbi dalaink szerintünk jobban szóltak angolul és továbbra sem szeretnénk elmenni egy olyan irányba, ahol nem tudunk majd azonosulni velük, de szerencsére a készülőben lévő számainkkal abszolút elégedettek vagyunk.  

Mire vagytok az eddigi karrieretek során a legbüszkébbek?

Ádám: Egyértelműen az I Let You Run Away című számunkra! Az az érzés, hogy egy dalunk ennyi emberhez eljutott és ilyen népszerű lett, leírhatatlan. Ezt egyébként a határidő előtt másfél órával adtuk le A Dal című műsorba, mert egy másikkal akartunk indulni eredetileg. De aztán Tominak beugrott ez a szerzeményünk, ami akkor még négy perces volt, végül mégis sikerült a beküldés előtt lerövidíteni három perc alá. Számunkra egy csoda, hogy mennyire eredményesen szerepelt a versenyben, illetve utána a Trap Nation-ön is: Walston rengeteget hozzátett a sikerhez a remixével. A feldolgozása óta számos külföldi hallgatónk van, a Spotify-on is több lejátszási listára felkerültünk és megnőtt a hallgatóink száma. De a csapatunkra is hihetetlenül büszkék vagyunk, arra, hogy folyamatosan bővülünk, fejlesztjük egymást. Hatalmas kincs, hogy a yesyesnél mindenki szereti a másikat és mindent meg tudunk beszélni.

Tomi: Nekem is életem eddigi legdurvább élménye az volt, amikor Ádám, Soma és én éppen kocsikáztunk, miközben kiderült, hogy bekerült az I Let You Run Away a Trap Nation-re. Szinte folyamatosan frissítgettük az oldalt és percenként 7-10 ezerrel több lejátszással ugrott meg a nézettségi szám – egyszerűen nem hittük el. Lehúztuk az ablakokat az autóban és elkezdtünk sikítani: szerintem amíg élünk, ez lesz az egyik legszebb emlékünk.

Van olyan előadó az álomlistátokon, akivel mindenképpen együtt szeretnétek majd dolgozni?

Ádám: A Twenty One Pilots zenekarral nagyon jó lenne, de John Newmant is imádjuk és Chet Fakerrel vagy Jack Gerrettel is könnyen tudnánk azonosulni. Hál’ istennek azért rettenetesen sok tehetséges előadóművész van a világon, akikkel szívesen együtt dolgoznánk.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Miben szeretnétek még fejlődni?

Ádám: Mi mindig azon dolgozunk, hogy nem csak egyénileg, hanem zenekari szinten is folyamatosan fejlesszük egymást. Szerintem ameddig az ember él, muszáj tanulnia is és mindig mernie kell kilépni a komfortzónájából.

Tomi: Amióta ismerjük egymást, nem telik el úgy nap, hogy ne próbálnánk meg valamiben fejlődni. Mindig agyalunk (akár új hangzáson vagy műsoron), jelen pillanatban például a magyar nyelvű számokon pörgünk, meg azon, hogy tökéletesen szóljunk az augusztus 27-ei koncertünkön az A38 Hajón. A jövőt tekintve még egy kicsit tartunk attól, mi lesz szeptember-október környékén (simán benne van a pakliban a második hullám), emiatt annyira nem is merünk tervezni. Több projektünk áll a levegőben, de az biztos, hogy három új magyar dalunk meg fog jelenni az év végéig. Reméljük, hogy ezt egy-két klippel is meg fogjuk majd tudni támogatni!

Mit üzennétek a rajongóknak, miért érdemes ellátogatni az augusztus 27-ei fellépésetekre az A38 Hajóra?

Ádám: Mivel most mindenki otthon ült hónapokig és senkinek nem volt sok lehetősége eljutni táncolni, így az edzés miatt is fontos, hogy ott legyetek az A38 Hajón, mert nagyon ugrálós, pörgős dalokkal készülünk. (nevet) Szörnyen hiányzik nekünk az összes rajongónk, barátunk, szóval már csak azért is gyertek el, hogy újra lássuk egymást! Az a célunk, hogy megtöltsük a Tetőteraszt, ezért aki csak teheti, jöjjön el és bulizzon velünk egy hatalmasat!

Fotók forrása: Pálmai Gergő