fbpx

Meglepő lehet, de az ivan4sure zenei projekt mögött álló Prokopp Attila 13 évesen már megírta első saját dalát, mégpedig angolul. Az idén márciusban napvilágot látott cereal című száma pedig a debütálása napján rögtön az iTunes magyar toplistájának a legelső helyén landolt. Azóta még két dallal örvendeztette meg rajongóit, legutóbbi, cider című dala, melyhez a klipet Mészáros Áron készítette, a márciusban megjelenő első EP-jének a beharangozója.

Attilával arról beszélgettünk, hogy milyen hangulatban írta legújabb dalát, szóba jött a koronavírus hatása is a zeneiparra, de felmerült a jövőbeli terve is, mely egészen egyszerűen nem más, mint maga a világuralom!

Ha jól tudom már gyerekkorod óta vonz a zene világa, a zene meghatározó volt nálatok, vagy egyedül te vagy muzikális a családodban? Mikor írtad meg az első számodat?

Anyukám játszik hegedűn, illetve zongorán, szóval ő is szereti a zenét. Édesapám barátnője pedig hegedűművész, így van zenei érdeklődés a családomban, viszont én vagyok az első, aki könnyűzenei karrierben gondolkodik. Az első dalomat kb. 13 évesen írtam angol nyelven.

Fotó: Stósz György Péter

Honnan jött a művésznéved, mi inspirálta az ivan4sure-t?

Az ivan4sure név egy internetes személyiségből jött: régebben attila4sure volt az Instagram nevem és mielőtt kiadtam volna az első zeném, akkor változtattam meg inkább ivan-ra, ami a második keresztnevem. Egyébként a régi MSN-felhasználónevek világa ihlette! 😀

Eddig csak angol nyelvű számaid jöttek ki, tervezel magyar dalokat is írni, vagy úgy érzed angolul jobban ki tudod magad fejezni?

Nem tervezek magyar nyelvű dalokat kiadni, még feat-ként sem. Sajnos magyarul nem igazán érzem átütőnek a szövegeimet, nehezen találom meg az irányvonalat. Olyan, mintha Kispál és Lil G összetalálkoznának. Mindkettő egy remek előadó, félreértés ne essék, de sajnos ez a crossover kellemetlen számomra. Egyébként magyarul az énekhangom sem jön át, mintha más lenne a produkció, így maradok az angol nyelvű daloknál, ott tudok igazán kiteljesedni művészileg.

A dalaid a mostanában itthon is egyre inkább népszerű bedroom pop/ indie pop stílusban íródtak, miként talált rád pont ez a stílus?

Őszintén szólva nem mondanám népszerűnek a bedroom-pop stílust Magyarországon, talán az indie most kezd betörni valamelyest. Gyakran érzem magam egyedülinek az országban, ami olykor kellemetlen, így inkább külföldi szcénabeliekkel szoktam megvitatni a gondolataimat. A stílushoz visszatérve: régebben R’n’B stílusban szerettem volna tevékenykedni, de egyszer csak rám talált az indie zene és úgy éreztem, hogy abban érzem magam a legkomfortosabban.

Fotó: Stósz György Péter

Milyen szerepe van a számaid promózásában a közösségi médiának és az Instagram-bázisodnak? Mennyire stresszes ilyen formában feltölteni egy számot, ahol rögtön jöhetnek rá a negatív-pozitív kommentek is és ennyire közvetlen kapcsolatban lehetsz a rajongóiddal?

Még nincs azért olyan hatalmas követőbázisom (közel 3000 fő), viszont akik követnek, azok nagyon elköteleződöttek, amiért nagyon hálás vagyok! Mivel eléggé underground előadó vagyok, különösebben nem foglalkozom azzal tudatosan, hogy mit töltök fel és hova, inkább az zavar, hogy tudom, hogy ez örökre fent marad az interneten és akármivel „elszúrhatom” azt, amit eddig felépítettem. Volt már, hogy metrón és utcán felismertek és leszólítottak, ami elsőre váratlan és fura volt, de bevallom, mindig örülök még a legkisebb üzenetnek is, sőt, gyűjtöm is ezeket. Visszagondolva egyébként eddig nem nagyon kaptam negatív kommenteket, maximum kritikát, de abból épülök.

Milyen hatással volt rád az utóbbi időszak? Kreatívan élted meg, vagy inkább szorongóbb volt a hangulatod?

A karantén előtt zenét tanultam Bécsben, onnan jöttem haza és legközelebb április közepén mozdultam ki, illetve találkoztam bárkivel is a közvetlen környezetemen kívül. Nagyon megviselt az, hogy ennyit kellett otthon lennem, a vicc pedig az, hogy most pedig folyton csak otthon lennék. Igazából nekem tartalmas volt a karantén, iskoláztam, megjelent a cereal, a laundry days is akkor íródott, illetve az EP-m anyaga valamelyes szinten megíródott, sőt, klipet is forgattunk. Otthon azért voltak összezörrenések a bezártság és a bizonytalanság miatt, de az már a múlt. A közhangulat a világban most sem valami rózsás, ami megpecsételi a mindennapokat, de igyekszem jól lenni.

A most megjelent cider című számod is ennek az időszaknak a hatására íródott, mesélnél erről egy kicsit kérlek, miről szól, mi az üzeneted vele, mi volt az alkotói folyamata?

A cider volt a cereal utáni leghosszabb munkafolyamatom. A dal a szociális szorongásról, illetve a hanyagságról szól. A sorokban is utalok ezekre, például nem mostam fogat, a szobám romokban hevert, nem helyeztem magam előtérbe. Konkrét üzenete nincs a dalnak, inkább hangulatra mentünk rá, hiszen a cider az a dal, amire az ember a szobájában táncol, amikor senki sem látja. Júniustól október elejéig tartott a munkafolyamat, és bevallom, örülök, hogy többet nem kell nyúlni ehhez a dalhoz és azt mondhatjuk, hogy végre kész, attól függetlenül, hogy minden nap meghallgatom.

Hogyan formálja át szerinted a koronavírus a zeneipart? Szerinted milyen irányba mozdul a szakma?

Ez eddig is nyilvánvaló volt, hogy a streamingé a jövő. Ez most is bebizonyosodott, illetve a merch, az online koncertek sokat dobtak a dolgon. Attól függetlenül, hogy 2020 egy korlátolt év volt,  egy zeneileg nagyon erős időszaknak mondanám és nagyon jó volt látni azt, hogy ki “miből főz”. Sajnálom, hogy az élőzenés események elmaradtak, inkább ennek a jövőjét féltem, hiszen ebből van pénz.

Van esetleg olyan álomelőadód, akivel szívesen együtt dolgoznál?

GIRL IN RED!! Nagyon szeretnék vele egy közös dalt, hiszen hasonló kaliberű a zenénk és ő a zenéje mellett producerkedik is. A jövőben szeretnék női producerekkel is együtt dolgozni, hiszen kevés elismerést kapnak a zeneiparon belül. De kipróbálnám magam Benee-vel, akár Dua Lipa mellett is, illetve Deaton Chris Anthony zenei iránya is megmozgat. Majdnem mindenkivel együtt dolgoznék az egész Földön! Magyar pályán Co Lee barátommal tervezek egy közös dalt, egy olasz előadóval most brainstormingolunk egy közös dalon, illetve ha megszólalnék magyarul zeneileg, akkor szívesen összeülnék Dárdai Blankával.

Fotó: Ferencz Sándor

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Hogy érzed, miben kell még fejlődnöd?

Világuralom!! Mindig elsütöm poénosan ezt, de ugyanígy gondolom, és teszek is érte, hogy a maximumot hozzam ki mindenből. A márciusban megjelenő EP után az érettségire fókuszálok, illetve ősszel Londonba költözöm, ahol music productiont fogok tanulni, illetve szeretnék azzal foglalkozni, ami a legboldogabbá tesz: a zene és az alkotás. Fejlődnöm mindig kell és fejlődök is napról-napra. Hangilag nem adom ki azt amit tudok, így ezen javítanék, talán egyszer komplexebb szövegekkel is megpróbálkoznék, megtanulnék hangszerelni, illetve nagyobb felállásban zenélni színpadon. De minden rajta van a listán.

Szemtelenül fiatal vagy és szinte a karriered kezdetén jársz, mit üzennél a 10 évvel öregebb énednek? Mi az, amit sose szeretnél ”kinőni”?

Bevallom, nagyon öregnek érzem már magam most is 19 évesen, nagy félelmem pedig az, hogy hamar kiöregszem a kamaszkori álmomból. Amit a 10 évvel idősebb énemnek üzenek: REMÉLEM CSAK OLYAT VÁLLALTÁL EL, AMIVEL TUDSZ AZONOSULNI!!!!! Amit nem szeretnék kinőni: a szürke, hosszú hajam és a kedvességem.

Borítókép forrása: Stósz György Péter