fbpx

Ez alkalommal egy olyan interjút hoztunk, mely talán másokat is motivál majd arra, hogy valami olyanba kezdjenek bele, ami régi nagy vágyuk. Interjúalanyunk, Demeter Edmond most végzett a Réz András által vezetett Werk Akadémián a filmalapozó szakon. Kiskora óta az az álma, hogy rendező lehessen, az iskola befejezésével be is mutatták első saját rendezésű filmjét a Toldi Moziban. Ismerjük meg a sztoriját és azt, hogy hogyan lehet például belevágni a filmszakmába kis hazánkban.

Mutatkozz be kérlek, mik a legfontosabb dolgok, amiket érdemes tudni rólad?

Demeter Edmond Ferenc vagyok, egy békés megyei kisvárosban születtem és nőttem fel, Szeghalmon. 18 évesen kerültem Debrecenbe, ahol az egyetemen intézményi kommunikátorként végeztem. Jelenleg Budapesten élek és egy reklámügynökségnél dolgozom, mint közösségi média menedzser. Tavaly kezdtem el a Werk Akadémián tanulni, filmalapozó szakon, mert nagyon régi álmom, hogy a filmszakmában dolgozzak, pontosabban, hogy filmrendező legyek. Ennek a képzésnek köszönhetően pedig nemrég elkészíthettem első rövidfilmemet, Mi van, ha nem jó? címmel.

Fotó: Kerekes Balázs

Mióta vágyad az, hogy egyszer filmrendező legyél?

Alapvetően a filmszakmában való elhelyezkedés mindig is érdekelt, mindig sok filmet néztem és már gimiben az osztálytársaimmal rendszeresen megbeszéltük mi tetszett, mi nem tetszett egy filmben. Komolyabban az egyetem választásnál merült fel bennem újra a filmezés gondolata, azonban tapasztalat nélkül, egy kisvárosból indulva tudtam, hogy semmi esélyem bekerülni. Végül emiatt választottam a kommunikáció és média szakot, mert a célom az volt, hogy egy olyan képzést válasszak, ahol lehetőség van például kamerát használni.

Emellett van egy nagyon régi emlékem, amikor a mamám megkérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek és én rávágtam, hogy „A rendezte!”.

Eléggé erős vágynak tűnik az, hogy te ebben a szakmában akarsz dolgozni, és látszólag ez már több éve így van, mi az oka annak, hogy mégsem tettél ezért például a gimnáziumi évek alatt és végül nem a Színház és Filmművészeti Egyetemen kötöttél ki?

Igen, ehhez mindenképp kellett volna valamilyen referencia, de egy olyan városban, ahol mozi is csak minden vasárnap van, ott nehéz lett volna tapasztalatot szerezni a filmezés terén. Nem volt sem technikai lehetőségem, sem más, így pedig nehéz lett volna akár egy két perces filmet is megrendezni, így már akkor tudtam, hogy ez inkább egy hosszú távú cél lesz az életemben. A kommunikáció és média szak nincs olyan közel a filmezéshez, de alapnak például nem rossz, hogy közelebb kerülj ennek a célnak az elérésében. Ott tanultam vágástechnikát, fogtam kamerát a kezemben stb.

A reklámszakmába kerülve is láttam már forgatást, és mint harmadik lehetőség pedig jött a Werk Akadémia. A suliról egy régi osztálytársamat, Komróczki Diát faggattam, hiszen ő is ott tanult.

Mi motivált tavaly arra, hogy beiratkozz a Werk Akadémiára és nekikezdj álmod megvalósításának? Mit adott neked ez a képzés?

Lehetőség szempontjából volt egy olyan összegem, amit éppen rá tudtam fordítani erre a sulira, így a tanulásomba fektettem, bár vehettem volna belőle egy kocsit is.

A filmalapozó szak leginkább elméleti tudást adott, emellett volt egy intenzív hét, ami a gyakorlatról szólt. Ekkor egy rövid, egyhelyszínes filmötletet volt lehetőség leforgatni nagy költségvetésű eszközökkel, tehát rendes kamerával, mikrofonnal, világítással stb. Ez a lehetőség volt a fordulópont számomra, mert korábban inkább a forgatókönyv írás miatt jelentkeztem, de ezután már elkezdett érdekelni a rendezés is. Ezen a forgatáson egyébként elsődlegesen scripteri feladatot kaptam, de mindenki mindenbe beleszólt, így én például sokat segítettem azoknak, akik színész szerepben voltak. Ez az egész jó tapasztalatot és elegendő önbizalmat adott ahhoz, hogy el merjem készíteni a saját filmemet. Szerintem az a fontos, hogy gyakorold azt, amit csinálsz, mert csak akkor lehetsz igazán jó.

Fotó: Kicsid Ingrid

A képzést, hogy képzeljük el?

30-an voltunk a képzésen, az első félévben leginkább elméleti oktatást kaptunk, így többek között forgatókönyvírást, filmnyelvet és vágáselméletet tanultunk. Közben persze kaptunk kisebb csoportos feladatokat is, így élesben kipróbálhattuk az elméletet is. A második félév elején, volt egy gyakorlati hét, ahol két külön csoportra osztottak minket, majd egy stábot kellett alkotnunk. Volt tehát rendező, rendezőasszisztens, operatőr, scripter, csapó, vágó. Mindenkinek megvolt a pontos feladata, de közben segítettük is egymás munkáját.

Milyen volt megrendezni életed első filmjét? Ugye ennek forgatókönyvét te írtad és te is rendezted. Mesélj milyen volt ezt átélni, mi volt jó, mi okozott nehézséget?

Nagyon hosszú és nehéz volt. A COVID-19 alapból megvariálta az egész évünket, hiszen a forgatás már korábban lett volna, tehát áprilisban, ehhez képest júliusban forgathattunk csak. Addig viszont az ötleteinkkel foglalkoztunk. 

A forgatókönyv írásában nagy segítséget kaptam a forgatókönyvíró tanáromtól Kolozsi Lászlótól, így végül sikerült összerakni egy olyan forgatókönyvet, melyből elkészülhetett a rövidfilmem. Ez 2,5-3 hónap volt, ezután pedig jöhetett a forgatás. Igazából ekkor kezdődik a még nagyobb munka, stábot szerezni, szereplőket keresni, válogatni, helyszínt szervezni. A forgatás és az előkészület volt a legnehezebb számomra.  Az utómunka, az inkább hosszadalmas volt, mint nehéz, de tartozik például a vágás.

Milyen fogadtatása volt a filmednek és a többi vizsgafilmnek?

A fogadtatás alapvetően jó volt, nyilván egy saját élményű filmmel készültem, így a közönség kevésbé élhette át a történetet, mint én vagy a családtagjaim. Ebben a körben jó volt a visszajelzés, sok pozitív visszajelzést kaptam.

Ezután volt egy beszélgetés a Werk Akadémián a tanárainkkal, ahol kielemeztük a filmeket. Ekkor már kritikailag és szakmailag beszéltük át, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz, mit érdemes tovább vinni, min kell változtatni a következő forgatásnál. Itt már nyilván előtérbe kerültek a problémák, amiből akadt is bőven. Ugyanakkor a film azt az üzenetet hordozza, hogy merd meglépni az első lépést, ne félj a kritikáktól, úgyhogy én például emiatt az önreflexió miatt nagyon szeretem a filmet. Végig olyan érzés volt a forgatás, mintha önmagunkat vettük volna fel. (A filmet a Toldi moziban mutatták be, itt egymás után vetítették le a Werk Akadémia tanulóinak filmjeit. – a szerk.)

Demeter Edmond
Fotó: Kerekes Balázs

A mostani tapasztalataid alapján mit gondolsz, egy filmszakmában dolgozónak milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? Mikor vágjon bele valaki hasonlóba és kezdje el élni álmát, akár csak te?

Kell egy nagyfokú határozottság, de ez tanulható szerintem. Emellett, kell kreativitás, kitartás. Abban az esetben, ha filmet írsz és rendezel is, akkor nem elég az, ha van egy jó ötleted. Ezt ki is kell bontani, és nem biztos, hogy ami forgatókönyvben jó, az képi világban is megállja a helyét. Még amit mondanék, az a soha nem adod fel attitűd, hiszen csak ezzel tudsz fejlődni.

Mik a terveid, van már újabb filmötleted?

Ötleteim mindig is voltak, vannak, a filmemben is van egy olyan rész, ami egy korábbi kibontatlan ötlet volt, és így, ebben a formában került bele. Vannak olyan elképzeléseim, amiket csak nagy költségvetéssel lehetne megvalósítani, de van olyan is, amit meg lehetne akár mostanában is csinálni. Most éppen egy egyperces mobilfilm-fesztiválra készítek egy filmet, aminek a témája a nők társadalmi szerepvállalása. Ezt én az SZFE melletti kiállással szeretném egybekötni, hiszen az SZFE mostani helyzetében is rengeteg lány, nő van, aki ott van a blokádban, a felszólalók között és a tüntetéseken is. Többek között ott van Szalay Kriszta is, aki az Iványi Gábor által szervezett szimpátiatüntetésen egy nagyon személyes, mély beszédet mondott a diákok előtt. Ezt szeretném elhelyezni majd a kisfilmben. Jelenleg így inkább kisebb projektekre szeretném helyezni a hangsúlyt.

Ugyanígy már korábban is csináltam mobilfilmet a Magenta Filmfesztiválra. Ez a film shortlistet kapott, tehát bejutott a legjobb 50 film közé. Ezt a filmet több fesztiválra is neveztem, novemberben például le fogják vetíteni egy amerikai filmfesztiválon is.

Mondanál-e valamit azoknak, akiknek nagyratörő vágyuk van, mint neked?

A filmem is arról szól, hogy bármikor merj lépni, ne szürkülj be a saját világodba. Bármikor megteheted ezt, diploma után, az érettségi után, vagy akkor is, ha már benne vagy 10 éve beleragadtál a szakmádba és szeretnél váltani.