fbpx

Összességében nem vártam túl sok mindent ettől a filmtől, amikor leültem a Tv elé egyik hétköznap este. Csak egy kicsit ki akartam fújni a fáradtgőzt és másfél óráig másra gondolni, mint a saját kis problémáim. Nos, ez sikerült is, mégis, ha most nagyon divatos címet szeretnék adni ennek a cikknek, akkor ez lenne: Megnéztük az Alkalmi randevú című filmet, hogy nektek ne kelljen. Hogy miért gondolom így? Íme négy olyan dolog, aminek szerintem egy 2020-as kiadású romantikus komédiában már nem kéne jelen lennie.

A sztori maga egyébként egy nagyon karácsonyi hangulatú Chicagóban indul, ahol egyszerre ismerjük meg Sloane (Emma Roberts) és Jackson (Luke Bracey) karakterét, akik egyelőre még külön-külön ünneplik a karácsonyt. Sloane a családjánál, ahol természetesen az összes testvére már párkapcsolatban van, és egyedül ő szingli, amiért a gyerekasztalhoz ül önkéntesen, hiszen itt kevésbé érzi szarul magát. Jackson pedig egy félőrült alkalmi barátnője családjánál tölti az ünnepeket, ahol olyanokra derül fény, amit a szülők biztosan nem akartak volna hallani az egyetlen lányukról. Az is elég furcsa, hogy valakinek annyi nem esik le, hogy ha vendégségbe megy karácsonykor, legalább egy jelképes ajándékot vigyen a házigazdáknak. De bárcsak ez lenne a legnagyobb gond ezzel a filmmel…

A rémesen sikerült karácsony után pedig szinte azonnal összefutnak a főszereplők egy plázában, ahol mindketten a borzalmas ajándékaikat próbálják meg visszavinni az üzletbe.

A boldog, szomorú szingli

Itt derül csak ki, hogy Sloane, az a bizonyos szingli, aki folyamatosan azt bizonygatja durcás arccal, hogy ő milyen boldog egyedül is. Persze, amikor meglátja az exét egy új lánnyal, akkor totálisan összeomlik a pláza közepén. Most komolyan még mindig itt tartunk a szingli nők ábrázolásában? De nyugi, Jackson sem mentesebb kevesebb klisétől, ő pedig váltig azt bizonygatja, hogy nem fog majd soha sem lefeküdni a lánnyal, hiszen akkor rögtön átváltozna egy ragadós, picsogó kislánnyá, akit nem lehet majd sehogy se lerázni. Hiszen egy felnőtt nő nehogy már magától a helyén tudná kezelni az egyéjszakás afférjait…

Csupán kétféle idősebb nő létezik

A kurva és az anya. A nő, aki mindenkinek aláfekszik, és a nő, aki önkéntes cölibátust fogadott meg 40 felett. Persze, azt mondanom sem kell, hogy mindketten ugyanolyan boldogtalanok, de nem baj, az anyának legalább ott vannak a szingli gyerekei, akiket folyamatosan tud piszkálni, amiért egyedül vannak, sőt egyszemélyes kerítőnői szerepet is simán magára vállal, csakhogy megóvja a szerencsétlen gyermekét a magánytól. Sloane anyukájának a folyamatos beszólogatása, és az, hogy csak akkor nézné emberszámba a saját lányát, ha már végre ő is egy működő párkapcsolat része lenne, külön bicskanyitogató volt számomra.

A toxikus ex-barátnő, újbarátnő dinamika

Szóval, amint Sloane meglátja a régi pasiját (aki úgy bánt vele, mint egy ronggyal) boldogan egy másik nővel az oldalán, azonnal kiakad. Itt már be is jön a képbe egy újabb csodás klisé: a lányok férfiakért való versengése (ugye milyen 21. századi?), hiszen Sloane rögtön elkezdi magát összehasonlítgatni a nála sokkal magasabb, sokkal fiatalabb és (szerinte) sokkal szebb lánnyal. És továbbra is képes lenne egy olyan férfi figyelméért megküzdeni, aki megismétlem, úgy bánt vele, mint egy ronggyal.

A film tanulsága szerint tehát az igazi boldogság csak egy párkapcsolatban találhat rád

De ne aggódj, hiszen, ha két olyan lúzernek, mint amilyen Sloane és Jackson összejött, tuti neked is sikerülni fog. Lehet, hogy rád is először az évekig tartó szenvedés a magánytól vár majd, de nem baj, hiszen az alagút végén ott áll majd a nagy Ő fehér lovon. Persze, a fennmaradó időben, nehogy megtanuld magad szeretni úgy, ahogy vagy, nehogy eszedbe jusson olyan, hogy elkezded magadat fejleszteni, hiszen akkor a jövőévi ugyanilyen kaliberű filmet, hogyan is tudnák majd Neked, boldog, szomorú szinglinek eladni?

Nyitókép forrása: Pexels