fbpx

A Batók Konzervatórium növendékeiből 2018-ban alakult meg a Nagy Emma Quintet és már az alapítás évében elkészített egy négy számból álló EP-t, 2019 elején pedig a nemzetközi zsűri szavazatai alapján megnyerték a Müpa Jazz Showcase szakmai díját.

Első lemezük, a saját szerzeményeket tartalmazó Set to Face is ebben 2019-ben jelent meg. Második nagylemezük, a 2020 nyarán rögzített LFO (Low Frequency Oscillator) letisztult zenei világot mutat. A Nagy Emma Quintet új albuma egy letisztult zenei világot mutat be, melyben egyszerre érződik a huszadik századi jazz hagyománya és napjaink zenei világa. Az együttes frontemberét, Nagy Emmát most arról kérdeztük, hogy hogyan talált rá a jazz világa, miként hatott rájuk az utóbbi megterhelő időszak és a jövőbeli tervek is szóba kerültek.

Nagy Emma – Fotó: Sholtz Kristóf 

Apukád által gyerekkorod fontos része volt a zene. Számodra mindig egyértelmű volt, hogy a zenéléssel szeretnél majd foglalkozni, ha felnősz?

Igen, számomra kevés egyértelműbb dolog volt ennél, persze más dolgok is érdekeltek a zene mellett. Érdekes, hogy emiatt a határozottság miatt mások sem kérdezték meg, hogy mi szeretnék lenni, támogató környezetben nőttem fel.

Ha jól tudom sokáig a klasszikus zene felé húzott a szíved, miként talált rád mégis a jazzéneklés világa?

A jazz a zeneszerzés miatt kezdett érdekelni, és elkezdtem számokat írni. Tízedikben véletlenül találtam egy Austin Peralta lemezt, ami nagyon nagy hatással volt rám, talán az indította el ezt a folyamatot. Előtte nem érdekeltek a saját ötleteim, sőt inkább úgy gondoltam nincsenek is. Előtte gyerekkoromban írtam zenét, de utána egy időre teljesen eltűntek az ilyenfajta ambícióim.

Nagy Emma Quintet
Nagy Emma Quintet – Fotó: Sholtz Kristóf 

Hogyan és hol ismerkedtél meg a Nagy Emma Quintet többi tagjával?

A Bartók konziban találkoztam Cseh Péterrel és Klausz Ádámmal, Dénes Ábel pár héttel később csatlakozott egy verseny kapcsán. Az első zongoristánk Papp Tamás volt, a második lemezt már Tálas Áronnal vettük fel, aminek lemezbemutatóján Oláh Krisztián zongorázott. A zenekar talán nem alakult volna meg, ha nem lépünk fel azon a bizonyos iskolai koncerten, majd jazzversenyen, de ilyenek a véletlenek.

Eddig, ha jól tudom csak angol nyelvű dalaitok jelentek meg. Terveztek esetleg magyar nyelven is előrukkolni számokkal, vagy közelebb áll hozzátok ez a nemzetközi stílus?

Egyelőre közelebb áll az angol nyelv a dalokhoz, de ez még alakulhat másképp. Az angol nyelv sokkal rugalmasabb, amit az eddigi számaink megköveteltek. A magyar nyelv egy másfajta zenei anyagot igényel, és egy másfajta munkamódszert. A bonyolultsága és sokszínűsége miatt a szövegnek és a zenének szinte egyszerre kell alakulnia, ha nem előbb a szövegnek. Viszont ez mind nagyon izgalmas, biztos vagyok benne, hogy még fogok a saját anyanyelvemen is énekelni.

Milyen hatással volt rátok az utóbbi időszak? Előtört belőletek a kreatív énetek, vagy inkább blokkolt titeket a járványhelyzet?

Szerencsénk volt mert a szerzeményeink már megszülettek a karantén előtt, így kaptunk még időt átgondolni a részleteket, kicsit máshogyan megközelíteni a már szinte kész anyagot. Ha éppen blokként éltük meg a helyzetet, szerintem azt a fajta józan gondolkodást, amit akkor a dalok igényeltek, ez nem gátolta.

Nagy Emma Quintet – Fotó: Sholtz Kristóf 

Nemrég jelent meg a második lemezetek, mely a Low Frequency Oscillator címet kapta. Mi ihlette ezt a lemezt és milyen stílusú dalok találhatóak meg rajta?

Ez alapvetően egy jazz lemez. A dalok stílusa is majdhogynem egyezik, ott inkább a hangszerelés és a forma miatt hallhatunk a számok között kontrasztot. Magát az albumot a rajta lévő szerzemények ihlették, mint egy öngerjesztő folyamat, a végén pedig egy egységes valami jött ki, amire mi egészként tudunk tekinteni. A Low Frequency Oscillator az egyik dalnak a címe, ami csak karaktere miatt vált a lemez névadó szerzeményévé. 

Október 27-én tartották meg az Opus Jazz Klubban a lemezbemutató koncerteteket. Milyen érzés volt újra közönség elé állnotok? Hogyan fogadták az új lemezeteket?

Szerintem jobban izgultunk, mint általában. Ez azért is lehetett, mert tényleg régen volt koncertünk és ez a műsor sem a legegyszerűbb, meg a teltház miatt is. Úgy éreztük jelen van a közönség és figyel, egyértelműen pozitív volt a fogadtatás. Meglepően pozitív igazából. 

Be kell vallanom, hogy imádtam, ahogy meg volt rendezve a River és a Modern Happy dalaitok klipje, nagyon jó a hangulata és nem utolsósorban szuper szettben voltál benne látható. Számodra frontemberként mennyire fontos a stílus és az öltözködés? Van olyan magyar női előadó, akinek a színpadi megjelenése téged is megihlet?

A klipekben Szabó Fanni Eperke segített kiválasztani mit viseljek, ő stylingolta a zenekart. Itt a mögöttünk álló díszlethez öltöztem inkább, egyébként mostanában azt érzem egyáltalán nem érdekel frontemberként az öltözködés. A színpadon jobban érzem magam fiús ruhákban, már, ha van ilyen. Szeretem a különleges színeket, anyagokat, de mindig azt érzem ezeket inkább másokon szeretem jobban. Itthoni előadót nem tudnék mondani, szerintem elég kevesen öltözködnek jól, főleg a jazz-zenész körökben.

Van esetleg olyan álomelőadód, akivel szívesen együtt dolgoznál, akár szólóban, akár a Nagy Emma Quintet keretein belül?

Nagyon sok van. Igazából sok barátom is van, akivel nagyon szívesen együtt dolgoznék a Quintetten belül is. Ha plátóit kéne mondanom, akkor talán Matthew Stevens, de csak azért, mert most ő jutott eszembe először.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Szerintem lesz még lemezünk, de olyan jó lenne sokat koncertezni. Európában, nem csak itthon. De itthon is jó lenne. Úgy a következő felvett anyag is másképp szólna, persze nem feltétlenül jobban, csak másképp. Beérnénk ennyivel, azt hiszem. 

Mit üzennél a 10 évvel idősebb énednek? Mi az a tulajdonságod, amit sosem szeretnél elveszíteni?

Azt hiszem az egyik legnehezebb feladat megtartani az embernek az érzékenységét. Ez még megvan, de nem könnyű feladat. 

Nyitókép forrása: Sholtz Kristóf