fbpx

A tudósok rájöttek, hogy a kacsacsőrű emlősök UV-fényben ragyognak

A kacsacsőrű emlősök a legkülönösebb állatok a bolygón. Úgy néznek ki, mint a hódok, az arcuk olyan, mint egy kacsa, és ha még nem hallottad volna a sarkantyújuk mérgező, és tojásokat is raknak. Elég furcsa kombináció igaz?

Anno a 18. században, amikor felfedezték Ausztráliát, és a tudósok megtalálták az első kacsacsőrű emlőst, azt akkor annyira fantasztikusnak találták, hogy az első Európába eljuttatott preparált példányról azt hitték, hogy több darabból: egy hód farkából, egy vidra testéből és valami madár csőréből varrták azt össze. A hihetetlen külseje azonban csak a kezdet volt, hiszen még a mai napig is fedeznek fel velük kapcsolatban újdonságokat a tudósok. Nemrégiben például kiderült, hogy a testük biofluoreszkál, azaz élénkzöld, kék és lila fényt árasztanak, ha UV-fénynek vannak kitéve. A tudósoknak pedig fogalmuk sincs, hogy ez miért alakulhatott ki náluk.

Ez a kísérlet egészen 2019-ig nyúlik vissza, amikor is Paula Spaeth Anich emlősgyógyász és a wisconsini Ashlandi Northlandi Főiskola munkatársai felfedezték, hogy a repülő mókusok UV fényben fluoreszkálnak – rózsaszínű fényt bocsátanak ki a hasuk alatt talált szőrnél. Ez a felfedezés inspirálta a Chicago Field Museum csapatát, hogy megnézzék, vajon a múzeumban talált preparált mókus ugyanezt teszi-e. A válasz: igen. Így a csapat más preparált állatoknál is kipróbálta ezt a trükköt.

Paula Spaeth Anich kollégáival együtt két preparált kacsacsőrű emlős példányt – egy hímet és egy nőstényt – vizsgált. Sötét szobában lefényképezték mindkét példány háti és hasi oldalát, melyek UV-fény alatt a lumineszcens kék, zöld és ibolya színeket bocsátottak ki. A legnagyobb rejtély azonban ennek az oka. Eddig a tudósoknak csak lehetséges elméleteik vannak arról, hogy a kacsacsőrű emlősök vajon miért tükrözik vissza az UV sugarakat. A két fő elmélet szerint az álcázás vagy a kommunikáció lehet a célja. Álcaként ez a képességük segíthet nekik elkerülni az UV fényt látó ragadozókat. Az UV fény elnyelésével és a kék-zöld fény kibocsátásával beolvadnak a környezetbe, így a ragadozók számára kevésbé láthatók.

A másik elmélet szerint a kommunikációhoz lehet köze, bár ezzel kapcsolatban több kétely is felmerült. Mivel a kacsacsőrű emlősök éjszakai állatok, és úszás közben csukva tartják a szemüket, így a társukat nehezen veszik észre. Mások szerint azonban ennek a képességnek egyáltalán nincs funkciója, hiszen ez egy régi, kezdetleges tulajdonságuk lehet, amelyet őseik használhattak.

Fotók: flickr.com/photos/furryscalyman

Nyitókép forrása: Meg Jerrard on Unsplash