fbpx

Pokorny Liával pont aznap beszélgettem, amikor bejelentették hazánkban a koronavírus miatti további szigorító intézkedéseket. Így az interjúból sem tudott igazán kimaradni a világ, ami úgy tűnik, hogy folyamatosan omlik össze körülöttünk, de mégis ezeknek a nyomasztó dolgoknak az átbeszélése után is úgy éreztem, hogy feltöltődtem. A művésznő nyugodt, szeretetteljes kisugárzása még a telefonon át is jól érződött – pont úgy, mint a receptgyűjtemény hasábjairól visszaköszönő mosolya. Csodálatos érzés, hogy még ebben az egyre jobban értelmét vesztő világban is, él köztünk egy olyan erős belső iránytűvel rendelkező színésznő, aki tudja és érzi, hogy attól tud csak előre mozdulni a világ, ha abból pontosan csak annyit veszünk el, amennyire szükségünk van, hogy az összefogásban az erő, és mindig bebizonyosodik az örök igazság: minél többet adunk, annál többet kapunk vissza. Lehet, hogy nem onnan, ahonnan várjuk, de ez a körforgás mégis folytonos.

Mégis ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy a bolygónk védelmét akár a saját konyhánkban is elkezdhetjük azáltal, hogy csak egy kicsit jobban odafigyelünk? Pokorny Lia már évek óta a tudatos táplálkozás, a fenntarthatóbb életmód és a környezetvédelem elvei szerint él, így rengeteg hozzá hasonlóan gondolkozó barátot ismert meg, akiket az új receptgyűjteményébe is bevont. Holnapra is marad című új, a fenntarthatóságot körbejáró könyve kapcsán, – ami a közelmúltban a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg-, egy exkluzív interjúban kérdeztük a színésznőt.

Nem titkolod az új receptgyűjteményben sem, hogy régen húst-hússal ettél, azonban ma már egyre kevesebb húst fogyasztasz. Miért váltottál életmódot, most van valamilyen kimondott diéta, amit mindennap követsz?

Kettő évvel ezelőtt jelzett a szervezetem, hogy változtatnom kell. Akkoriban nem éreztem jól magam a bőrömben, és tudtam, hogy bár ezekre szedhetek gyógyszereket is, de valójában nem fog ettől megváltozni semmi, mert folyamatosan csak elfedem vele a problémát, de az okokat nem fogja megoldani. Próbálkoztam alternatív gyógymódokkal, akupunktúrával, majd elmentem egy Pancsakarma tisztító kúrára egy Ayurveda klinikára, és ott két hét alatt teljesen megszűntek a problémáim. A tisztító kúra alatt egy húsmentes diétát követtem, amit persze később is beépítettem az életembe. Előtte el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer leteszem majd a húst, de azalatt a két hét alatt olyan isteni húsmentes ételeket ettem, melyek annyira kielégítették minden érzékszervemet, hogy azt éreztem tényleg nincs szükségem húsra. Félreértés ne essék, most már szoktam azt is enni, de sokkal kevesebbet. Alapvetően eltűnt belőlem az a kényszergondolat, hogy ha valamit készítek, akkor rögtön a húshoz nyúljak elsőként. A fiamnak többször szoktam még így főzni, mert ő jobban igényli, de annyi mindennel lehet a húst helyettesíteni, hogy emiatt nincs is bennem semmilyen hiányérzet. Tudom, hogy melyek azok a dolgok, amik jót tesznek nekem, és ebből itthonra mindig betárazok a piacról.

Honnan jött a receptgyűjtemény ötlete?

Azt éreztem, hogy nagyon fontos dolog a fenntarthatóságról beszélni, főleg azután, hogy átéltük a koronavírust tavasszal. Ez az új helyzet pedig velünk fog még maradni egy darabig, nem tehetünk mást, muszáj erről egy kicsikét másképp gondolkodni. Én hiszek abban, hogy amit diktál az élet, azt komolyan kell venni, azzal nekünk dolgunk van. Ha kapunk egy problémát, egy konfliktust, egy nehéz helyzetet, melyek pokoli fájdalmasak tudnak lenni, akkor az a fájdalom, teher és frusztráció jelenti azt, hogy ezzel nekem dolgom van, és nagyon sokszor azt bizonyítja be, hogy amit eddig csináltam, az úgy nem mehet tovább. Ez az új helyzet váltotta ki belőlem azt, amit már egyébként jó pár éve érzek, ezt az egyfajta klímapánikot.

Amikor tavaly elkezdődött az a mérhetetlen mennyiségű erdőtűz, akkor jött el számomra az első lökés. Bojár Iván András felhívását meglátva, miszerint ültessünk fákat, belém csapott a gondolat: úristen, tényleg, mennyire igaz! Hiszen én otthon próbálom csinálni kicsiben a dolgokat, ami szintén nagy változásokat hozhat el, de mégis lehet ennék sokkal monumentálisabb dolgokhoz is kapcsolódni. Így jött el az életembe a 10 millió fa projekt, és ez indította el bennem a receptgyűjtemény ötletét is.

Kiknek szól elsősorban a receptgyűjteményed, és mit üzensz vele?

Amikor valaki azt kéri, hogy csökkents és fogyassz, használj kevesebbet, akkor az emberek azt érzik, hogy valamit el akarnak tőlük venni. Rájöttem, hogy leállni ezekkel a félelmekkel vitatkozni nem a legjobb megoldás, inkább mutatni kell nekik egy új utat. Úgyis eleget halljuk azt, hogy mit nem szabad tenni, én inkább onnan akartam megközelíteni a dolgokat, hogy ez a másik út egyáltalán nem biztos, hogy kevésbé finom, vagy kevésbé jószagú, vagy kevésbé kényelmes, vagy látványos, egyszerűen csak más. De ezzel a másik úttal még lehet, hogy életben is maradhatunk.

Ez a receptgyűjtemény is pontosan azt akarja megmutatni, hogy hogyan lehet finomat enni úgy, hogy közben egészségesek maradunk, spórolunk vele a pénztárcánknak és a Föld energiáival is, sőt még a kreativitásunkat is kiélhetjük. Ezen az új úton olyan alapanyagokat is össze tudsz majd párosítani, amiről eddig azt hitted, hogy nem lehetséges, és egy igazi játékká növi ki magát az egész. Hiszen sosem kell lejárni a lábunkat azért, hogy megkapjunk egy bizonyos alapanyagot, amikor lehet azt valami mással, ami éppen otthon van helyettesíteni. Tehát erről akar szólni ez a könyv: nem erőltetni valamit, hanem egyszerűen széppé és varázslatossá tenni azok számára is ezt az utat, akiknek szitokszó a fenntarthatóság.

Fotó: Forgács Bea

Mennyi idő volt összegyűjteni a recepteket és összeállítani magát a könyvet?

Igazából nem volt hosszú idő, mert mindenki gyorsan kötélnek állt, hiszen én igaz, hogy alapvetően nagyon szeretek főzni, de mégsem mertem volna egyedül kiadni egy szakácskönyvet. Viszont a téma annyira izgatott, hogy úgy gondoltam ebbe a projektbe társakat fogok majd bevonni. Pont a tavaszi karanténidőszak alatt kezdtem el követni, nézegetni sok főzni tudó embert, és meglepetéseket okozott nekem, hogy olyan emberek is, mint a Vegán Hegylakó, aki a kollegám, számomra nagyon szimpatikus úton jár. Megismertem Berényi Andrást és Cilit, akik szintén csodálatosak, velük már együtt is főzőcskéztünk, és nagyon szeretem, ahogy a fenntarthatóságról gondolkodnak. Cili pedig fantasztikus egészséges sütiket süt éttermeknek, amiket hatalmas dobozokban szállít ki biciklivel. Így ezt az egészet fogtuk össze Hajós Szandrával, akivel a csodálatos szövegeket megírtuk.

Mi a legjobb tanács, amit azóta kaptál, hogy a fenntarthatóság útjára léptél?

Igazából én mindig csak hallottam innen-onnan, hogy milyen különböző módjai is vannak a fenntarthatóbb életmódnak. Most éppen a többször felhasználható sminklemosó korongokat rendelem magamnak. Folyamatosan nézegetem, hogy hogyan lehetne minél fenntarthatóbb módon élni. Annyira izgalmasnak élem meg ezt az egészet, hogy tudatosan kezdtem el élni az életemet. Úgy érzem számomra ez az igazi szabadság. Nagyon jó érzés, mert egyfolytában azt érzem, hogy adok. És minél többet adok, annál inkább feltöltődőm.

Te mit tanácsolnál azoknak, akik követni szeretnék a példádat és a fenntarthatóbb élet felé szeretnének váltani?

Először is azt, hogy nincsennek egyedül. Érdemes kicsit azt is átgondolni, hogy mennyire boldog az életünk, hogy hol keresik most a boldogságot, és azt, hogy ott, ahol évek óta keresik, valóban megkapják-e. Valódi boldogság-e az, hogy állandóan egy versenyfutásban vagyunk, de mégsem elégülünk ki. Ha egy picikét is azt gondolják, hogy ebben a termelés-fogyasztás ördögi körében nem kapják meg azt, amit szeretnének, hogy ez a boldogság nem valódi, szinte elillan, amint megszereztük, akkor hogyan szeretnék ezt egy kicsit másképp csinálni.

Válasszon ki mondjuk három dolgot, amit úgy érez, hogy be tud vállalni, amivel tesz a környezetéért, és ezt csinálja addig, amíg már nem gondolkozik rajta, hanem automatikusan jön. Aztán ha ez megvan, akkor megint választhat hozzá egyet, és így szépen át fogja majd magát állítani, akár már egy év alatt egy teljesen más üzemmódba. Egyszerűen csak csinálni kell!

Fotó: Forgács Bea

Az önkénteskedés átszővi az életedet, több helyen is jótékonykodsz, mikor lett számodra fontos, hogy kiállj a jó ügyek mellett?

Rájöttem, hogy mindig úgy próbálunk meg töltekezni, hogy veszünk valamit, hogy fogyasztunk. Pedig szerintem nem a fogyasztással kéne magunkat megjutalmazni, hanem azzal, hogy csinálunk valamit, mondjuk valami jótékonysági dolgot. Én is hetente többször próbálok valami ilyenben részt venni, most hétvégén például fákat ültettünk, és én ettől egyre csak jobban érzem magam. Ettől az egésztől, hogy kiállok egy fontos ügy mellett, hogy nem kívül keresem a boldogságot, valódibbá válok, kapcsolódok, adok és annyit kap vissza az ember, ami leírhatatlan. Én ebben meg a természetben próbálom meg keresni az értelmet.

A receptgyűjteményedben is sokat emlegetted a barátid és a természet fontosságát.

Nekem ez a mindenem, a kikapcsolódásom. Tudom, hogy ott vannak a barátaim, szépen menetelünk az erdőben, ami tiszta és gyönyörű. Csodálatos beszélgetéseket folytatunk, vagy csak egyedül járva rácsodálkozom a fákra, az égre, a természetre, és csordultig vagyok. Ilyenkor szoktam rendbe tenni magam, kipucolom az elmémet, sétálunk 10-12 kilométer, és úgy megyek haza, hogy azt érzem ennek volt értelme. Ezért is fontos valódi helyekről töltekezni, hiszen csak így lesz tartós a boldogság, nem pedig pillanatnyi öröm.

Hogy állsz a hulladékmentes életmóddal? Milyen nehézségekkel nézel szembe nap mint nap?

Számomra ez a következő lépés: a hulladékmentes életmód. Most éppen a csomagolásmentes boltokat kutatom, hogy hol vannak. Én is egy úton vagyok, még nem tartok ott, hogy teljesen zero waste életmódot folytatnék, hanem én is apránként emelem be az életembe a dolgokat, és folyamatosan nézegetem, hogy miken tudnék még változtatni.

Fotó: Fényes Gábor

Mi volt számodra a legnagyobb tanulság 2020-ban? Miért vagy hálás ebben az évben?

Rengeteg dolgot leraktam és átstrukturáltam az életemben az utóbbi időben. Mindent, ami nem oda való volt, azt szépen kiiktattam, és közben nekem fontos folyamatokat elindítottam. Én a COVID-nak nagyon hálás vagyok, legyen ez akármilyen furcsa kijelentés is, hiszen most is bebizonyosodott az, hogy ha nem állunk le magunktól, akkor leállítanak minket. Szerintem a lelassulás mindig egy nagyon hasznos és fontos dolog.

Milyen lenne az ideális világ Pokorny Lia szemében?

Egy olyan világ, amiben fantasztikusan működik a kommunikáció. Elfogadjuk, hogy másképp gondolkodhatunk dolgokról, ugyanakkor annyire szeretnénk megérteni, hogy a másik miért úgy gondolkodik, hogy közben rájövünk: a gyökere mindennek az, hogy boldogok szeretnénk lenni. És akkor megnézzük, hogy a világ szempontjából mi is a valódi boldogság, és abban nekünk hol a helyünk. Abban a világban nincs olyan, hogy ellenségei vagyunk egymásnak, és legyőzni akarjuk a másikat, hanem rájövünk, hogy egyszerűen nem tudunk közösség nélkül létezni. Ez egy olyan világ, ahol egységben élünk a környezettel, a Földdel és egymással, végtelen tiszteletben tartva a másikat. Az önismeret ehhez kulcsfontosságú, hogy sose vegyek el se többet, se kevesebbet, mint amire valódi igényem van.

Nyitókép forrása: Fényes Gábor