fbpx

Jurczyszak Elisabethre és a Roomie-ra éppen egy nagy kutyafekhely keresés közben akadtam rá az Instagramon, és igaz hogy az én kutyusomnak egy kicsit nagyobb fekhelyre volt szüksége, mégis lenyűgözött ezeknek a kézzel készült, kötött termékeknek a bája. Mint kiderült Liza elsősorban takarók és párnák kötésével kezdte a vállalkozása történetét, és ez bővült ki később több termékkel. „A Roomie Pets vonalat a 12 éves westie kutyusom ihlette, mivel ő már nagyon idős, ezért sok időt tölt az ágyában, és mindig mérges rám, amikor ki kell mosnom azt. Ezért inkább csináltam neki egy másikat, és ilyenkor csak ki szoktam cserélni őket.” (Nevet.)

Liza elég hamar rájött arra, hogy számára a munkavállalói lét nem lesz ideális hosszútávon, ezért még az egyetemi évei alatt elhatározta, hogy saját vállalkozásba kezd. Így született meg a Roomie – Your Smoothest Friend, ahol olyan praktikus, kézzel készült termékeket lehet megvásárolni, melyre öröm ránézni. Liza számára vásárlóként is fontos, hogy egy adott termék kézműves legyen, így nem volt kérdés számára az, hogy a saját kiegészítői elkészítése során ez kulcsfontosságú lesz majd. „A kézzel készült hazai termékek számomra már azelőtt is hozzáadott értéket jelentettek még mielőtt én magam alkotóként részéve váltam a hazai kézművesiparnak”. A Roomie megálmodójával most beszélgettünk egy kicsit a kezdetekről, a vállalkozói lét nehézségeiről, de szóba kerültek a jövőbeli tervek is, és néhány jó tanács is megfogalmazódott a fiatal vállalkozók számára.

Ha jól tudom a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány szakára jártál, mégis hogyan jött az életedbe a kézzel kötött termékek világa?

Az egyetemen már az első félév során többféle gyakornoki pozícióban kipróbálhattam magam, ezek között volt multinacionális vállalat és kisebb médiaügynökség is. Az volt hosszútávú a célom, hogy mire kikerülök az egyetemről már pontosan tudjam, mit is szeretnék csinálni, hiszen a kezdetekor csak az irányvonal volt meg. Úgyhogy azt terveztem, hogy addig amíg nem végzek az egyetemen különböző pozíciókban próbálom ki magam, és remélhetőleg mire végzek pontosan fogom tudni mi is az én utam. Így viszonylag hamar egyértelműé vált számomra, hogy bármilyen feladatkörben is helyezkedtem el, nem magával a feladatkörrel volt problémám, hanem inkább a foglalkoztatási formával, ami minden esetben elég hasonló volt. Szóval igazából csak az vált egyértelművé számomra, hogy nekem nem megfelelő az, hogy reggel korán felkelek, majd másfél órát utazok a munkahelyemig, ahol adott esetben 8 órát, plusz az ebédszünetet bent töltöm, és szintén másfél órát utazok haza. Az, hogy az időm nagy részét nem tudom a szereteteimmel tölteni, hanem jobb esetben a barátaimmal, rosszabb esetben csak a kollégáimmal, mindenképpen kiábrándítóan hatott rám. Ezért döntöttem el, hogy saját vállalkozást fogok alapítani. A vállalkozási szándék egyébként hamarabb fogalmazódott meg bennem, mint maga az, hogy kötéssel szeretném majd ezt kivitelezni.

Mikor vágtál bele a vállalkozói létbe?

Már az egyetem alatt, a második évem első félévében indítottam el a Roomie-t. Akkor már az volt a célom, hogyha végzek az egyetemen, akkor már egy működő vállalkozásom legyen, amit főállásként tudok csinálni. Miután megfogalmazódott bennem a vágy, hogy vállalkozni szeretnék, rögtön megfogant bennem maga az ötlet is, hogy milyen téren induljak el. Nagyon tetszettek már akkor is ezek a nagy, kötött takarók, ezekkel indult el az egész vállalkozás, és fejlesztettem tovább szép sorjában a következő termékeket.

Mennyire volt nehéz egyetem mellett elkezdeni egy induló vállalkozást? Kire számíthattál az induláskor?

Egyrészről felőlem egyfajta hatalmas bátorságot igényelt az, hogy bele merjek vágni ebbe az egészbe, nagyon sokat hezitáltam, sőt sok szempontból egyáltalán nem tartom magam vállalkozó típusnak, és emiatt egy nagyon nagy elhatározásra volt szükségem. Viszont ezt megkönnyítette a tudat, hogy számomra nem járható út a sima alkalmazotti lét. A megvalósítás során még nappali tagozatos egyetemista voltam, plusz dolgoztam mellette egy 80 órás gyakornoki pozícióban, és ezekkel párhuzamosan indítottam el a vállalkozásomat. Ezt a három dolgot majdnem egy évig csináltam együttesen, úgyhogy ez időmenedzsment szempontjából is egy viszonylag nehéz időszaka volt az életemnek.

A vőlegényem mindenben támogatott, ár akkor, amikor egyáltalán csak elgondolkoztam ezen az egészen ő végig kiállt az ötletem megvalósítása mellett. Ő egyébként könyveléssel foglalkozik, és abszolút biztosította számomra is azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy valaki el tudjon indítani egy vállalkozást. Valószínűleg, ha ő nincs, akkor el sem kezdem ezt az egészet.

Honnan jött a Roomie – Your Smoothest Friend vállalkozás neve?

Nagyon érdekes, mert a név már jóval előbb megvolt, mint maga az elhatározás, hogy vállalkozó leszek. Teljesen véletlenül jutott egyébként eszembe, arra gondoltam, hogy milyen jópofa is lenne ez egy kézzel készült lakberendezési vállalkozás számára, de ezt akkor teljesen elzártam a fejemben egy kis dobozban, hiszen sosem hittem volna még akkor, hogy egyszer valóban lesz egy saját vállalkozásom. Szóval ehhez a korai névötletemért nyúltam vissza, amikor már biztos volt, hogy elindulok ezen az úton. Számomra a Roomie, vagyis a Szobatárs az otthonosságot szimbolizálja, és ha magára a termékeimre gondolok, akkor is valami szívet melengető dolog jut az eszembe, ami lehetővé teszi azt, hogy jó érzés legyen hazatérni.

Hogyan írnád le a stílusodat? Milyen anyagokból készülnek a fonalak, és mennyi idő például egy nagy takaró elkészítése?

Sarkalatos pontja volt a vállalkozásom történetében az, amikor megváltoztattam a termékeim anyagösszetételét. Eredetileg egy olyan fonalat használtam, ami igaz, hogy elképesztően puha volt, de mégis nagyon szöszölt, és nem volt egyáltalán praktikus, még kimosni sem lehetett. Mivel én a saját életemben is nagyon szeretem a praktikus, de szép dolgokat, ezért bármennyire is fájt elbúcsúzni ettől a kényes anyagtól, mégis ki kellett erre találni valami mást, hiszen nem szerettem volna azt, hogy csak szépek és puhák legyenek a termékek, hanem azt akartam, hogy valóban tartósat és praktikusat alkossak. Most egy pamut anyaggal dolgozom, amit mosógépben is lehet mosni, ezt én töltöm meg egy szintén mosható anyaggal. Tehát már magát a fonalgombolyagot is kézzel készítem el, ez egy különlegessége a termékeimnek. Egy takaró elkészítése így akár 12-15 órába is telhet.

Mennyire sűrű most neked a karácsonyi időszak?

Eléggé megterhelő most is, de talán a tavalyi még nehezebb volt, hiszen akkor még egyetemre jártam. Viszont idén sem panaszkodhatok, nagyon sok megrendelésem van, és sok Roomie fog most is a karácsonyfa alá kerülni. Elég feszített tempóban zajlanak a termékek elkészítése, az utóbbi időben 10-15 órákat dolgoztam naponta. A vírushelyzet sem viselte meg alapvetően a vállalkozást, hiszen egyre nagyobb lendülete van a Vegyél hazait! mozgalomnak, ami ránk is nagyon jó hatással volt.

Mi a következő lépés a vállalkozásod életében?

Igazából nagyon sok tervem van, de még a megvalósítási sorrendben nem vagyok biztos. De az már elég valószínű, hogy január-február környékén elindul egy új vonal, babatermékekkel fog majd bővülni a termékpalettám. Ezen már nagyon régóta dolgozom, de valahogy mindig csak tolódott, hiszen babáknak terméket készíteni, sokkal nagyobb utánajárást és körültekintést igényel. Azonban még mielőtt elindult volna a Roomie Babies vonal, már sok egyéni megkeresés érkezett különböző termékek elkészítésére, ezért most ez az elsődleges fejlesztés. Valamint nagyon szívesen szállítanék már külföldre is, de ez mivel egy jelentősebb lépés lesz, így még egy kicsit várat magára. Illetve több mint valószínű, hogy hamarosan már új munkaerőre is szükségem lesz, ami szintén egy hihetetlen mérföldkő lesz a vállalkozásom életében. Még nem tudom pontosan milyen irányba szeretném bővíteni a csapatot, és mi az a munkafolyamat, amit ki tudok majd adni a kezemből, és megbízni vele valaki mást. A távolabbi jövőt tekintve pedig hatalmas álmom válna valóra egy saját Roomie showrommal egybekötött műhellyel, ami a növekvő csapat számára is egy valódi álommunkahely lehet majd.

Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan saját vállalkozást szeretnének elindítani?

Szerintem nagyon nehéz ma a fiataloknak elkezdeni a saját vállalkozásukat. Úgy érzem alapvetően sokaknak lenne jó ötletük, vagy akár csak ambíciójuk, mégis nagyon nehéz megtalálni azokat az információkat, melyek szükségesek egy vállalkozás elindításához. Például az adózási formák, vagy az egésznek a jogi háttere sincs sehol összeszedve egy helyen, ezért ilyen szempontból nagyon nehéz a vállalkozni vágyó fiataloknak. Viszont, ha valaki csak azon hezitál, hogy megmerje-e lépni a vállalkozás elindításának első lépését, akkor én mindenkinek azt tanácsolom, hogy vágjon bele! Lényegében bármilyen életszakaszban, de főleg, ha valaki fiatalon gondolkodik ilyenen, és még keresi az útját, akkor tényleg csak kezdjen bele! Én is úgy álltam hozzá, hogy a legrosszabb, ami történhez az az, hogy kiderül, ez most egy rossz ötlet volt, és újra kell majd terveznem, kitalálni valami mást. Szóval merjenek vállalkozni, mert megpróbálni valamit, amibe lehet, hogy egyszer belebukik, még mindig jobb, mint egy egész életen át azon rágódni, hogy milyen lehetett volna az élet, ha megvalósítja a saját álmait.

Te kaptál valamilyen meghatározó tanácsot a karriered során?

Amikor a szüleim elé álltam, és elmondtam nekik, hogy ez a tervem a jövőre nézve, akkor elképesztően sokat jelentett nekem, hogy mennyire támogatóak és nyitottak voltak, különösen azért, mert alapvetően nem vállalkozó családból származom. Nagyon hálás vagyok nekik azért, amiért nem kérdőjelezték meg az álmomat, hiszen biztosan elbizonytalanodtam volna, ha azt látom rajtuk hogy kételkednek bennem.

Fotók: Jurczyszak Elisabeth tulajdona