fbpx

Ha egy szóban kellene megmondanod, hogy mit jelent számodra a zene, mit mondanál? Ugye milyen nehéz kérdés ez? Mennyi érzelmet és emléket társítunk nap, mint nap egy egy zeneszámhoz. Gondoljunk bele milyen izgalmas lehet, ha a zene hivatásszerűen kapcsolódik az életünkhöz. Nánási Péter zeneszerzővel beszélgetek, aki már gyerekkorában kiválasztotta azt a hosszú utat, amin a zene kezét fogva halad a mai napig.

Hogyan mutatkoznál be annak, aki nem ismer?

Nánási Péter vagyok, zenész, zeneszerzéssel foglalkozom. Reklámokhoz, színházi és tánc-előadásokhoz, kisfilmekhez készítek zenét szerte a világban. 

Mikor találkoztál először a zenével? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy zeneszerzéssel szeretnél foglalkozni?

Arra már nem emlékszem, hogy mikor hallottam először zenét, arra viszont igen, hogy gyerekkoromban nagyon nagy hatással volt rám, azt éreztem, hogy kinyit egy kaput egy mesevilágba, ahova a segítségével beléphetünk. Ez egy döbbenetes gyerekkori élmény volt, nagyon élveztem a zenét, azt gondoltam, hogy ez az én szuperképességem: A zene élvezetének a képessége. Talán semmi más nem mozgatott meg ennyire.

Van példaképed a zenei világban? Kinek a munkássága volt rád a legnagyobb hatással?

Az embernek vannak hatásai, nekem is, ezeket valamennyire be lehet engedni a zenei világodba, de arra is vigyázni kell, hogy ne uralják le azt. Nagyon sokféle zenét hallgatok, a legelső ilyen hatásom a Queen volt 12 éves koromtól, ezért azt gondolom, hogy ez egy erős hatás, sokszor készítek teátrális zenét, ez lehet, hogy tőlük jön, illetve a harmónia-kultúrájuk is lenyomatot hagyott a zenémen valószínűleg. De ez csak egy hatás, fel tudnék sorolni 10-12 zenészt, akik nagy mértékben formálták a zenei kultúrám. A mai napig rengeteg zenét hallgatok, igyekszem újakat felfedezni, az egy nagyon jó élmény, amikor találsz egy új előadót, aki hónapokra ad megszeretni-felfedezni valót.

Mi az, ami leginkább motivál vagy ihletet ad a munkád során?

Szerintem leginkább a zene maga, ez egy l’ar pour l’art irányultságú folyamat. A fő motivációm, hogy a fentebb említett mesevilágba beengedjem a hallgatót. Mivel engem is ez a világ érdekel a legjobban, amikor zenét készítek, ott vagyok általa. Ennek a világnak a törvényeit, jellemzőit én határozom meg, létezhetnek benne varázslók, vagy lehet egy futurisztikus sci-fi világ, ez egy nagyon jó játék.

Mennyi idő alatt készül el egy mű?

Egy színházi darab zenéje néhány hónap, egy kisfilm zenéje nagyjából egy hónap. Ha kell, tudok gyorsan dolgozni, de nem ez az ideális. Kell a tér a zenekészítéshez, ötleteléshez, a különböző ötletek kipróbálásához, teszteléséhez.

Mi volt az eddigi legizgalmasabb projekted?

Minden projektre igyekszem figyelni, ezért mindegyikkel kapcsolatban kialakul valamilyen érzelmi kötelék. Épp ezért nehezen tudok kedvencet mondani. Van nagyjából 15-20 olyan, ami így utólag fontosabbnak tűnik, a Hunting the Light című zeném, vagy a Grace című dalom. Nagyobb munka közül szerettem készíteni a Varidance társulatnak készült “…És ideje a táncnak” című táncjáték zenéjét, vagy a legutóbbi munkám a Kis Herceg-et, ami a Dunaújvárosi Színháznak készült. A darab egésze alatt folyik a zene, mintegy filmzene szerűen. Szeptemberben tervezi a színház bemutatni az előadást nagy közönségnek, remélem addig túljutunk a járvány nehezén és lehetséges lesz ez. Néhány évente összegyűjtöm különböző munkáim és megjelentetem őket lemezen. A Kis Herceg terjedelménél és egységénél fogva egyben jelent meg.

Min dolgozol éppen?

Most egy meditációs hangtál lemezt készítek, ez egy oldalprojekt, jó játék. Egy éve elindítottam egy Spotify csatornát a hivatalos Peter Nanasi mellett, ez az új a Going Deep by Peter Nanasi, ide meditációs zenéket készítek. Eddig egy ilyen lemezem jelent meg, most ez lesz a második.

Ha jól tudom végigjártad az El Camino zarándok utat. Sokunk nagy álma ez úgy gondolom, neked mit adott ez az utazás?

Több ilyen jellegű zarándokút van, mi a Francia út nevű úttal azonosítjuk az El Caminót. Én eddig ötször voltam, 3-szor a Francia úton, egyszer a Portugál úton (ami Portugálián keresztül fut be Santiagóba), illetve egyszer az Északi úton, ami pedig az északi partok mentén megy végig Spanyolországban. Most a Primitivo-ra készülök, ami a Francia útba Melidében fut bele, 50 km-rel Santiago előtt. Ez a hegyekben, erdökön keresztül megy, állítólag csodaszép. Az első utam után tapasztaltam azt, hogy minél inkább próbálom átadni az élményt, annál kevésbé megy. Ezért ma már nem próbálom elmesélni, ami leginkább jellemzi ezeket az utakat az a kaland. Mindenki útja más, engem feltölt és átmos, ez egy nagyon intenzív nyaralás, ahol gyalog jársz be egy országot. Van, aki spirituálisabbra veszi, van, aki vallásos élményt keres benne, van, aki csak ki akar szakadni néhány hétre. Ami biztos az az, hogy mentálisan és fizikálisan is nagyon egészséges gyalogolni egy hónapot keresztül egy országon. Megismered a helyi kultúrát, a helyi konyhát, barátokat szerzel, sportolsz. Az emberek egy része vonzónak érzi ezt, egy másik pedig nem és ez teljesen rendben van így.

Ha visszamehetnél a távoli múltba, melyik az a zenei korszak, ami hozzád a legközelebb állna?

Most. 🙂 Soha nem volt ilyen könnyen elérhető a zene, vagy bármilyen másik művészeti ág. 300 éve az egyszerű ember maximum a templomban hallhatott ilyen-olyan minőségű zenét, ma bármilyen zenét 5 perc alatt el lehet érni, ez még 15 éve sem volt így. A huszadik, huszonegyedik század zenéje nagyon gazdag, ezt nem szívesen hagynám itt.

Emellett viszont szívesen megnézném, hogyan éltek az emberek a történelem előtti korokban, ez mindig nagyon érdekelt, milyen lehetett a természetben, a természettel összhangban élni. Azt gondolom, olyan tudás, bölcsesség birtokában voltak akkor az emberek, ami mára a feledés homályába merült. Nem ismerjük már a természetet, illetve a spirituális ismereteink is gyérek ahhoz képest, ami akkor jellemző lehetett.

Nánási Péter

A Te munkádra milyen hatással van a mostani pandémiás időszak? Mi hiányzik a legjobban a COVID előtti időszakból?

Engem bizonyos szempontból nehezen ért a pandémia, sokat voltam egyedül, ennek a hatásait éreztem, a 2020-as késő ősz-tél egy nehezebb időszak volt az életemben. Ekkor készült a Kis Herceg, ami egy hozzám hasonló korú férfiról szól, aki egyedül van a sivatagban. Volt honnan merítenem. 🙂 Úgy néztem erre az időszakra, mint egy fejezetre egy regényből, ez nekem tud segíteni nehéz helyzetekben, segít látni, hogy semmi nem permanens, különböző áramlatok elmossák a most jellemző helyzetet, ezzel a pandémiával is ez lesz, bár szerintem nem lesz még idén vége. Sokkal jobb lesz – legalábbis itt Európában –  de néhány évig ezzel a járvánnyal kell még együtt élnünk.

Aki éppen most áll a pályaválasztás előtt és hasonló irányba szeretne elindulni, mint Te, nekik milyen tanácsot adnál?

Azt, hogy tisztázzák a motivációikat és csak akkor válasszák ezt a pályát, ha olyan elhivatottságot találnak magukban, ami kitart életük végéig. Enélkül ez a szakma nem tud működni.

Nánási Péter szerint milyen lenne a tökéletes világ?

Egy bizonyos aspektusból szemlélve ez egy tökéletes világ, belülről nézve, számunkra viszont korántsem az, fájdalommal, függésekkel teli. Nagyobb távlatból nézve a világ működik, az evolúció tart valamerre (az egy másik kérdés, hogy nekünk, embereknek van-e helye benne), a világ rendszere, mint egy óramű, működik, tökéletes rendszert alkotva.

De hogy a kérdésre is válaszoljak, azt gondolom akkor lehetne jobb a világunk, ha az emberek nem csak a mikro környezetükkel törődnének. Ha meghal az unokatestvérünk szomorúak vagyunk, de különösebb érzelmi töltet nélkül elmegyünk a hajléktalan mellett, aki az utcán fekszik. Azt gondolom, hogy ez egy hiba a működésünkben, ha nem csak azért az 1000 emberért éreznénk felelősséget, akiket ismerünk, hanem mondjuk ezt mindenki megduplázná 2 ezerre, már nagyot változna a világ. Azt gondolom ezen kívül, hogy az egyházaknak is nagy a szerepe abban, hogy elidegenedünk egymástól. Sokat foglalkoztam az elmúlt években a Buddhizmussal de hagyományosan keresztény embernek tartom magam. Emellett viszont elég rossz véleménnyel vagyok a különböző egyházakról, azt gondolom, hogy jó nagy tisztulásra lenne szüksége a legtöbbjüknek. Sokkal nagyobb odafigyelést kellene tanúsítaniuk az iránt, hogy kiket engednek be maguk közé. Ha jól értem gyakorlatilag bárki lehet pap vagy lelkész. Ez nagy hiba, az egyháznak olyan klubnak kellene lennie, ahova nehéz bekerülni. Ha az egyházaink úgy funkcionálnának, hogy fel tudnánk rájuk nézni, az is egy jobb világot eredményezne. Így viszont magamban kell Istent megtalálnom, bár ha jól látom, mindannyian ezt tesszük.